Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Prohászka Péter: Egy gladiátorokat ábrázoló feliratos római fibula Pannoniából

kezében a törött szigonynyél, amelyek kivitelezése a hegyesdi darabbal azonos. Ezeknek az öntőformáknak a használatát kezdetben úgy képzelték, hogy az anyagba ágyazva az ólmot kiolvasztották és helyébe bronzot öntöttek. Az újabb kutatások azonban rámutattak arra, hogy a formák segítségével bizonyos tárgytípusokat sorozatban lehetett gyártani. Az ólom mintát a nedves agyagba belenyomva létrejött az a forma, amely az agyag kiégetése után a mesterek rendelkezésére állt, hogy bronzzal kiöntsék.

45 Természetesen ezeket a mintákat ólomból vagy bronzból, öntéssel állították elő,

46 így a formákat sokszorosítani is lehetett. Az agyagforma összetörése után a nyers darabokat tovább finomították és díszítették a kézművesek. Ezek az utómunkálatok magyarázatot adnak arra, hogy az azonos formájú fibulák között miért nem található két teljesen egyforma darab.

47 Ugyanez megfigyelhető az általunk ismertetett gladiátorábrázolásos fibuláknál is, amelyek formája azonos, azonban a felületük kidolgozottsága eltérő. Például míg a Szépművészeti Múzeumban őrzött fibulán a retiarius kezében egy háromágú szigonyt, addig a rosenheimi darabnál egy tőrt mintázott meg a mester. A fibulákon a fegyverzetben, a test részleteinek valamint az arcél megformálásában, ill. a kéz és mutatóujj kialakításában megfigyelhető eltérések éppen ezekkel az utómunkákkal magyarázhatók. A Flavia Solvában talált öntőminta, valamint a lelőhely környékén talált ipari tevékenységre utaló nyomok alapján a fibulák egyik műhelyét a Noricum keleti felén fekvő városban feltételezhetjük. Ugyanakkor más Duna menti tartományokban, így Pannoniában is készíthettek ilyen fibulákat, ugyanis félkész bronztárgyakat ismerünk a brigetioi legiostáborból, ahol egyszerűbb fibulatípusokhoz tartozó öntőminták is előkerültek.

48 A környéken talált szobrok vizsgálata alapján Brigetioban egy bronzszobrokat gyártó műhelyt feltételezhetünk,

49 amely mellett még Aquincumból és számos nagyobb pannóniai településről ismerünk ezen irányú tevékenységre utaló nyomokat,

50 és mivel a bronzplasztikák készítése nem különül el élesen a fibulagyártástól,

51 így az itt található műhelyekben is készíthettek ilyen típusú tárgyakat. Sőt, még a kisebb villákban is megtalálhatók a fémművesség emlékei, mint akár a Nyergesújfalu mellett fekvő bajnai lelőhelyen, ahonnan - mint arra utaltunk -, egy egész lakatosműhely anyaga jutott a múzeumba, amelynek szerszámai segítségével a mester összetettebb motívumokat is tudott alkotni. Az eltérő típusú fibulák mellett szobrokat illetve ékszereket nagy számban gyárthattak ezek a műhelyek a provinciák lakosai számára, az utókorra azonban csupán elszórtan egy-egy példány maradt meg. A gladiátoralakos fibuláknak eddig egyetlen műhelyére következtethetünk a noricumi Flavia Solvában talált 45 Az öntési technikákhoz: DRESCHER 1973, 55-59.; FOTZ 1980, 345-349. 46 HUDECZEK 1988, 342. 47 RIHA 1979, 25., 36. 48 B. BÓNIS 1986, 301-306. 49 PAULOVICS 1935, 21-26. 50 SZABÓ 1990, 130-151. 51 RIHA 1979, 37. 140