Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Római kori gímszarvasagancs rózsatövének biometriai jellemzése

A logaritmus átalakítás után pontosabb és egyszerűbben értelmezhető, lineáris összfüggéssel számolhatunk (3. táblázat). 3. táblázat: Az agancsszárhossz (x) és a koszorúkörméret (y) összefüggését kifejező allometrikus egyenlet paraméterei Determinációs együttható Allometrikus együttható Integrációs együttható 0,992 0,660 1,169 A felsoroltak közül a determinációs együttható a két méret rendkívül szoros összefüggését mutatja. Az allometrikus együttható azt fejezi ki, hogy az agancsszárhossz a koszorúkörmérethez képest valamelyest lassabban, mintegy 2/3-os intenzitással növekszik. Ez részben összefügg az évenként egyre nagyobb méretben újranövő agancs vaskosodásával (ld. életkorhatározás az arányok alapján). Az integrációs együttható technikai jelentőségű: „a 0 körméretű koszorúnak elvileg megfelelő elméleti agancsszárhossz tízesalapú logaritmusa". A római kori darab méreteiből számított 224,5 mm koszorúkörméret logaritmusát a 3- táblázat egyenletébe helyettesítve kapott agancsszárhossz érték 618 mm.

8 Ez, a becsült 8-9 éves életkort is figyelembe véve, lényegesen rövidebb a mai magyar gímszarvasokra jellemző, 1 m feletti átlagos agancsszárhossznál. Meglehet, a vizsgált 18.272 mai szarvasbika átlagos életkora a római korinál valamelyest magasabb, 9,74 év volt, ez a különbség kisebbnek tűnik az agancsméretekben megfigyelt eltérésnél. A római kori töredék kifejlett szarvasbika viszonylag kicsi, zömök agancsából származik. Következtetések Úgy tűnik, a Kárpát-medencei gímszarvasok csontméreteiben is megnyilvánuló, legalább a bronzkorig tartó csökkenő tendencia

9 ebben az egyedi agancsmaradványban is tükröződik. A mai szarvasagancsok nagyobb méretét immár nem elsősorban a vadállomány és környezet közvetlen kölcsönhatásával magyarázhatjuk. Szerepet játszik abban a selejtezés, azaz a gímszarvas tudatos tenyésztése is az emberi eszménynek legjobban megfelelő, esztétikus agancsok előállítása érdekében. Ezt az ember által irányított „törzsfejlődést" az utóbbi másfél évszázadban az első számú értékmérő tulajdonság, a nemzetközi trófeabfrálati pontszám egyértelmű és gyors diakrónikus növekedése bizonyítja.

10 K BARTOSIEWICZ 1998, Table 2. 9 VÖRÖS 1979, 63. 10 BARTOSIEWICZ 1999, 89. 126