Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

megállapítható, hogy a kelta korban a természetes törésfelületű, pereménél egy nagy lyukkal átfúrt darabok voltak általánosak, míg a népvándorlás korban a pontkörös díszítés volt jellemző, másfelől mindkét esetben csak női és gyermeksírokban voltak megtalálhatók, rendszerint a test mellett. A langobard női viselet esetében agancsból faragott tarsolydíszítő korongokkal számol a kutatás.

75 A népvándorlás kori és koraközépkori női viselet esetében nem zárható ki övfelszerelés részeként értelmezni ezeket a tárgyakat.

76 A római kori szarvasagancsrózsából készített amulettek elterjedésére vonatkozólag alapvető a Mikler, H. által közölt térkép,

77 amely alapján kiderül, hogy főleg a Rajna mentén, valamint Közép-Kelet-Franciaországban gyakoriak ezek a tárgyak, ritkábban pedig a Duna mentén és Nagy-Britanniában fordulnak elő, mégpedig abban a megoszlásban, hogy koncentrikus körökkel díszítve főleg a galliai területeken, díszítés nélkül a galliai és Rajna menti területeken, falloszábrázolással pedig a Rajna mentén és Brittaniában. Hiányoznak Hispániából, Dél-Itáliából, Görögországból, ÉszakAfrikából. Béal, J. C. szerint ez a vörösszarvas római kori elterjedésének határa.

78 Véleményét igazolni látszik a MacGregor, A. által közölt elterjedési térkép.

79 Feltűnő, hogy falloszábrázolású darabok túlnyomórészben ott kerülnek elő, ahol katonaság állomásozott,

80 főleg Britanniában és a Rajna-Duna mentén,

81 bár az egyéb díszítésű vagy díszítetlen darabokat is figyelembe véve nem látszik nagy különbség a katonai és a civil területek között.

82 Ebben a vonatkozásban érdemes szót ejteni az ide vonatkozó nyugat-európai szakirodalomban alig idézett tárgycsoportról, amely szintén szarvasagancsrózsából készült és a római kori barbár területeken terjedt el, főleg a Przeworsk és a Cherniakhovo kultúrák temetőiben, a Kárpátok külső ívén és lengyel területen,

83 valamint Moldáviában.

84 A tárgy maga úgy készült, hogy az agancsrózsa teljes belső (medalion) részét eltávolították, és csak a külső gyűrű (rózsa) része maradt meg, amelynek belső oldalát lecsiszolták. Funkciójuk a sírleletek alapján rekonstruálható, 75 BÓNA 1974, 36. és BÓNA 1993, 144-145. 76 THEUNE-GROI5KOPF 1994, 91-92., Abb. 11. 77 MIKLER 1997, 167-168., Karte 5., összesen 75 római kori lelőhely felsorolásával. A franciaországi darabok elterjedésére BÉAL 1983a, 280-281., összesen 28 lelőhelyről minimum 38 darabot sorol fel. Hollandiai területről 22 darabot ismertet HOTTENTOT - VAN LITH 1990, 194-206. Franciaországra és NagyBritanniára nézve fontos GREEP 1994, Fig. 2-3. Katalógusában összesen 198 darabot sorol fel a Római Birodalom területéről. Az elterjedéshez még: MACGREGOR 1985, 107. 78 BÉAL 1983a, 27979 MACGREGOR 1985, Fig. 27.b. 80 MIKLER 1997, 21. Részletesen felsorolja a példákat lelőhellyel és az ott állomásozott lovasegység nevével. 81 DESCHLER-ERB 1998, 170. 82 GREEN 1978, 35. és GREEP 1994, 87. 83 ROGATKO 1994, 345-346. és 351. Fig. 4-5. 84 DIACONU 1975, Fig. 1-2. 112