Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

A jelenségek alapján úgy tűnik, hogy a telep keleti, erősen bolygatott szélén összpontosultak a kisebb méretű gödrök. Ezt a részt nyugat felé széles „lakatlan" sáv (2-3. árok) választotta el a tényleges településtől, ahol feltárásra kerültek a különböző szabadtéri tűzhelyek (B), a lakóház (D) s a gyermekek pithosz sírjai (C). A keleti szélhez hasonló kisebb gödrök a lakóépítmény körzetében nem kerültek elő - s nem fordultak folytatólagosan a nyugati szél felé sem. A lakóháztól nyugat felé (5. árok és összekötőszelvény) mészbetétes leletek és objektum egyáltalán nem került elő. Ez arra utal, hogy a település kicsi lehetett, s közösségét csak pár család alkotta. A település jelenségei: A Gödrök (2-3. kép) Közleményemben az 1. árok- és rábontásaiban (I-II. sz.) előkerült két gödröt ismertetem. Sajnos egyik sem teljesen feltárt: az A/A gödör metszetre kibontva hagyva egy hétvégi nagy viharban beomlott (2. kép), míg az 1. árok északi végében meglepetésszerűen jelentkező A/B gödörhöz rábontásom kicsinek bizonyult - s ezt a szűkös időkeretek miatt nem tudtam bővíteni (3. kép). Az A/A gödör összeszűkülő nyaka, tapasztott oldalfala raktározó szerepet sejtet. Kitöltésének hullámzó rétegei, felül a paticsomladékkal későbbi hulladékgyűjtő funkcióra, legfelső besüllyedő rétege pedig természetes betöltődésre utal (2. kép). Az A/B gödör szabályosabb kör alakja (átm.: 3 ni) zsákosán szélesedő szája, s egyenes alja a 40-50 cm magas, félkörös tapasztott padka (mely mögött a gödör oldalát kitapasztották) mindenképp emberi tartózkodóhelyet sejtet. A folyamatos használatot a tömör, döngölésre utaló kitöltés mellett egy - 110 cm mélységben (tehát a padkánál jóval feljebb) - lelt tűzhelyplatni is igazolja (3. kép). Ezek a jelenségek az emberi használat kétségtelen bizonyítékai. A néprajzi irodalomban számos hasonló, kisméretű kör alakú földbemélyített putri ismert, melyeket főleg gulyások, kondások, halászok és favágók használtak.

5 Épp ezek alapján képzelhető el a mi gödrünk felett is egy csúcsánál összefogott könnyű felépítmény. A két gödör leletanyagának közlését itt főleg helytakarékossági okokból mellőztem. Rövid összegzésként, s főleg a később ismertetésre kerülő objektumok anyagával összehasonlítva a következőket lehet megállapítani: 1. A leletek közt lényegesen magasabb arányban fordul elő a mészbetétes díszítésű kerámia. így az edényformák előfordulási aránya is más: több a fogyasztás célját szolgáló kisebb edény (pl. korsó, bögre, csésze, tál). 2. A település objektumaival megegyező hosszú használati idő a gödrök anyagában is jól észlelhető, vagyis a korai átmeneti időszakra jellemző néhány aunjetitzi jellegű forma mellett jelentkeznek az érett klasszikus időszakra jellemző edények töredékei is (pl. 1 db nagy, csücskös peremű fazéktöredék, vagy pontozott Jó összefoglalást ad ezekről SABJÁN 1994, 134-135., 156-162., 5-9. és 14. kép. 10