Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kövesdi Mónika: Gondolatok két tatai keménycserép edény kapcsány

került a csutorára az ábrázolás. Ez a jelenet a kor egyik kedvező fogadtatású, népszerű festményének provinciális másolata. Jelenetünk részletekbe menően követi a fiatal Munkácsy Szerelembús szegénylegény című, 1865-ben festett képét. A betyár viselete, gesztusai, az asztalon lévő tárgyak, az abrosz redő vetése, a muzsikusok hangszerei mind hűen megjelennek a csutorán. F. Gy. J. mester igen keveset módosított az eredeti kompozíción. Csupán a zenészek arcát tette karikatúraszerűvé, ami által a jelenet ironikussá és ezzel együtt provinciálissá vált, valamint a képkivágáson módosított a kerek felület igényeinek megfelelően, a magától értetődő minőségbeli és technikai különbségekről nem beszélve. F. Gy. J. mester ebben az esetben tehát előképet választott, és a porcelán területén gyakori műalkotás-reprodukciókhoz hasonlóan másolta le az igényeinek legmegfelelőbb kompozíciót, amelyet folyóiratban látott, vagy műmellékletként jutott hozzá. A tükörképben készült adaptáció is bizonyítja, hogy mesterünk sokszorosított grafikai minta alapján dolgozott. A csutora másik oldalának jelenetét az alá írt címmel azonosítja a festő. A lópot Birka című zsánerkép az előbbivel megegyező viseletű, lovas betyárt ábrázol, amint a rátámadó juhászkutyákkal küzd. Lova felágaskodik, ő pedig, a báránnyal az ölében, fokosával lesújtani készül a két kuvaszra. A jelenet színtere a puszta, a háttérben faluszéle, gémeskút. Festőnk nagyon finoman modellálta a homályba vesző horizontot, a pusztai levegőperspektívát. Az alakok rajzának minősége arra enged következtetni, hogy ez esetben is műalkotás-előkép nyomán alkotta meg a kompozíciót, az előképet azonban egyelőre nem ismerjük. Csutoránk pontosan datált, talpán a Tatai Gyár 1872 felirat olvasható. A gyár működésének utolsó évtizede ez. Mesterünk talán az 1875-ben felállított Fischer Dezső-féle porcelánfestődében működhetett tovább, újabb kompozíciókban bontakoztatva ki tehetségét. Sajnálatos körülmény, hogy sem korábbi, sem későbbi biztosan azonosítható munkáiról nincs tudomásunk. Az is lehetséges, hogy F. Gy. J. nem a gyár állandó alkalmazásában álló festő volt, hanem más művességekkel is foglalkozó, vidéki mester. Általunk ismert, meglehetősen szűk oeuvre-je, a két általa dekorált edény azonban így is alkalmas arra, hogy fényt vessen a kor ízlésére, művészeti tendenciáira, a Fischer-féle kőedénygyár stílustörekvéseire. 424