Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Kemecsi Lajos: A tatai fazekas legényegylet szabályzata
ceremóniának. Sem a „keresztelő" alkalmával elszenvedett esetleges avató ütlegeknek, sem a jelentős költséget jelentő mulatságnak nem találjuk jelét az arti cuius pontjai között. 22 Az ún. „Társpohár" adása illetve ivása a magyarországi céhek között általános volt a 18. század második felében. Tatán is élt valószínűleg ez a szokás, de nem szabályozták kötelező érvényű rendelkezéssel. A tatai legénycéhbe lépőknek nem kellett virágnevet választaniuk, a fennmaradt iratok tanúsága szerint. Sajnálatos, hogy városunkban nem maradt meg a legénytársaság lajstroma, amelynek segítségével a legények vándorlását is rekonstruálhatnánk. 23 A mestereket és a munkába állt legényeket egyformán kötelezte az articulus 16. pontja arra, hogy legalább fél évig egy helyen dolgozzanak, illetve tartsák a legényt. Ez az intézkedés általában a kisebb létszámú céhek mestereit védte és biztosított számukra munkaerőt. 24 Tatán nincs arra utaló adat, hogy a mesterek munkaerőhiánnyal küszködtek volna, egészen a céhek megszűnéséig. Az articulus rendelkezései között nem szerepel a legények heti bérének szabályozása sem. 25 Szintén hiányzik, az a más települések esetében gyakori tétel, hogy a legények a mesterségen kívül más jellegű munkára nem kényszeríthetők. 26 A szegődtetéshez hasonlóan fontos jövedelemforrása volt a tatai fazekascéhnek az inasok felszabadítása. A legényegylet 15. articulusa szerint: ,Jla valamely inas felszabadulna a szabadulásért, bé írásért, és körösztölöért egy forintot le tenni tartozik.'''' Ez a rendelkezés az 1767-es szabályozás 1832-es újításában szerepel. Valószínű, hogy az eredeti szövegben még más összeg szerepelt, amelyet a 19. század első évtizedeinek változó gazdasági helyzetéhez igazítottak. Alig több mint egy évtized múltán már kénytelen a céh újra szabályozni a kötelezettséget. "1845. Junius 15-én Tatai fazikas Czéh osszve gyülekezvén emiatti czivakodások eltávoztatására az alul irt jelenlévő mester emberek által az álapitatott meg, hogy ámbár az Artikulusi lső és 8ik Czikkelyben nyilvánossan kitéve vagyon hogy szegödtetésért és felszabadításért lf30 kr határoztatott, még is a Czéhnek töbféle szükségének 22 Vö. RICHTER 1940, 77-78. 23 BODO 1975b, 89-93. 24 Pl. Miskolcon az 1768-ban keletkezett articulus szerint. VIDA 1999, 60. 25 Ez az összeg Debrecenben pl. negyedévente 4 Ft volt. SZALAY 1982, 365. 26 Vö. VIDA 1999, 60. 416
