Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

hogy a telekre házat vagy bármely más felépítményt emeljenek. A felépítmény az odaköltözött jobbágy, a föld a földesúr tulajdona volt. Láthatjuk tehát, hogy a záloggal és kölcsön visszafizetésekkel küszködő Eszterházyak miért harcoltak körmük szakadtáig azért, hogy ne minősítse a bíróság az örökös szerződést úrbért pótló szerződéssé, hiszen akkor a jobbágyok az 1853-as pátens hatálya alá tartozókként felszabadulnának, míg magánjogi szerződés alapján szegődött majorsági zsellérekként nem. Vagyis maguknak kellene a váltságot megfizetni. Ez az a különbözet, amire az uradalomnak feltétlenül szüksége volt, emellett pedig remélte/remélhette, hogy a községek nem tudják magukat megváltani és továbbra is az uradalom szolgálatában maradva fizetik tartozásaikat. A majorsági zsellér és az úrbéres jobbágy között e per viszonylatában nem volt éles választóvonal. Tudniillik a majorsági zsellér is szerződés alapján szegődött el, viszont a szerződések nagy része, különösen 1848 előtt nem foglaltatott írásba. Amellett a majorsági zsellérek nem fizettek állami adót, nem találhatók meg az adóösszeírásokban, melyeket az úrbéres jobbágyokról készítettek. Mivel a földesúri üzemmel szolgáltatásaikat kivéve kapcsolatban nem voltak, a földesúr majorsági gazdálkodásáról készített üzemtervek, számadások róluk nem adnak számot, hiszen az átengedett majorsági földön maguknak gazdálkodtak. Az uradalom minden módon törekedett majorsági földjei növelésére, e földeket egészükben még sem művelte meg maga, hanem kiszakított belőle darabokat a majorsági zselléreknek. Célja a megműveléshez szükséges munkaerőnek bérmunka mellőzésével való biztosítása. A majorsági föld nem esett állami adó alá, a majorsági zsellér nem fizetett állami adót telke és földje után, így a földesúr magasabb járadékot követelhetett tőle. Ezért vívták tehát harcukat Esterházy Miklós, Pál és Móricz, és egészen a Kúriáig eljutott az ügy. A Hétszemélyes Tábla végül 1862. július 24-én 72. szám alatt a korábbi ítéletekkel összehangzó ítéletet hozott és Bakoss jogi érveire (elsősorban az úrbéri összeírása tenyéré, az államnak történő adózásra) hivatkozva a községet úrbéresnek, szerződésüket úrbérpótlónak minősítette. Ezen „elsődleges kérdés"-nok a parasztokra nézve kedvező elbírálása után vehette kezdetét maga a birtokrendezési per. Riesz Ede uradalmi mérnököt 16 FÜR 1965, 425. 372