Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

rendeli. E mellett az úrbéres jobbágy 1 forint évi bért fizet, s habár a szerződés 13. pontjában a „bér magasabban szabatott ugyan", de ha figyelembe vesszük, hogy alperesek az akkori úrbéri szabályzat szerinti victuálékat nem teljesítették, a „pénzfizetési többlet e természetbeni szolgálmányok hiányánakpótlásául szolgált, továbbá alperesekfaizási joggal is bírván, ily esetben pedig egy forinttal többet kellene fizetni, ezek által a többlet egészben kiegyenlíttetett." Az ügyben döntő fontosságú volt, hogy a hét község parasztsága állami adót fizetett. Az uradalom azonban e tényező tekintetbevételének mellőzését kérte, kijelentve, az a körülmény, „hogy ők adóztak, az egyedül köztük s az állam közt fennforgott tény volt, s egy harmadik személyre ... semmi joghátrányt nem eredményezhet...". A teherfelrovás 1848 márciusa utáni elmulasztását a számvevő hibájaként tüntették fel, de megemlítették azt is, hogy az áprilisi „nagyon rövid és rögtönzött" törvények nyomán „országszerte legnagyobb fogalomzavar" keletkezett. ,Jnnen ered, hogy az akkor különösen feléledt földnépe az 1848-iki törvények határain túl csapongva magát nem csak a tisztán úrbéri, hanem mindennemű és fajú szolgálatoktól és terhektől örökre felszabadítva lenni hitte ...a jogszerű állapot felfordulása tetőpontját érte el. Csoda-e illy körülmények között, hogy felperesek uradalmi kezelő tisztsége is szemközt a mindenütt fenyegető követelésekkel s talán annak tudatában, hogy a földes uraság és jobbágyok közötti állapot bomlásnak indult, akár a behajtás lehetetlenségének érzésében -, akár az 1848-i törvényeknek szinte bal felfogásából akkor hevenyében csak 1848-i mártius végéig követelte alperesek szerződési tartozásait". Mikor azonban megjelentek a császári „üdvös rendeletek", melyek sok „tévedést eloszlattak", e császári rendeletekre hivatkozva kérték az „örökös szerződés hatályban lételét és érvényességét bíróilag kimondatni." Összegezve az 1858-ban indult per előkérdésének tárgyalását, elmondhatjuk, hogy a felperes gróf a birtokrendezést az örökös szerződés alapján, míg Agostyán község úrbéri alapon kívánta szabályoztatni. A perben az Esztergom megyei I. Bírósági Császári királyi Úrbéri Törvényszék 1859. január 14-én, elfogadva az uradalom érvelését, a következő ítéletet hozta: a felperes tatai uradalom és az alperes Agostyán helység lakosai között 1735. január 6án kötött „beperesített örökös szerződés nem úrbéri természetűnek kijelentetik" és a birtokrendezés, legelő-elkülönítés, tagosítás, illetve az erdei haszonvételek szabályozása az örökös szerződés alapján lesz elrendelve. Döntését a 368