Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

1848 márciusában az uradalom még nem is mert gondolni arra, hogy kétségbe vonja ezen községek parasztságának az úrbéri rendszer alóli felszabadulását. Jól bizonyítja ezt az a körülmény, amire a parasztok később, perük során minduntalan hivatkoztak is, hogy az uradalom számvevője 1848. március 31 -ével lezárta a községi elszámolásokban a telki állomány utáni szolgáltatásokra vonatkozó rovatokat, és a második negyedévtől kezdve, más községekhez hasonlóan, csak a telken kívüli állomány használatáért követelt ellenszolgáltatást. A szabadságharc leverését követően, 1850-ben azonban már azzal lépett fel az uradalom, hogy a községek továbbra is teljesítsék szerződés-szabta kötelességeiket. 1852 nyarán a birtokos bécsi összeköttetései révén tudomást szerzett a nyílt parancs előkészületeiről. Ennek folytán 1852. augusztus 25én, fél évvel a császári pátens megjelenése előtt határozatot hozott, melyben tudtára adta a községeknek, hogy a kiadandó rendelet valószínűleg az örökös szerződéssel bíró volt jobbágy községek szerződésben foglalt kötelezettségeinek teljesítésére fogja őket rászorítani. Az 1853. évi nyílt parancsot azért is üdvözölte kitörő lelkesedéssel az uradalmi vezetés, mert úgy vélte, hogy annak rendelkezései az örökös szerződés további érvényességét fenntartják. A nyílt parancs kibocsátása után összeállították az uradalom követeléseit. Nemcsak a szerződés szerinti szolgáltatások teljesítését, illetve pótlását kívánták, hanem határozatilag kimondták, hogy az „1848. óta elmaradott favágási és hordási szolgálatok olly áron lesznek a helységekre rovandók, mint amilly áron azok az uraság részére bérfizetés mellett tettek illyetén szolgálatokat"". Sőt külön „kártérítést" vetettek ki az örökszerződéses községekre, mondván, hogy 1853-tól visszamenőleg ki kell fizetni a községeknek az elmaradt robotot, ami a települési szerződések azon pontjára ment vissza, amely kimondta, hogy megszabott bérért a parasztok korlátozatlan számú robotnak megtételére kötelesek uradalmi kívánság esetén. 1857-ben az uradalom megindította az úrbéri pert az örökszerződéses községek ellen. A jelen tanulmány keretei közt nem áll módunkban részletesen bemutatni mind a hét község úrbéri perét, hiszen a perek és egyezségek az iratok százait produkálták. Eddig egyik község peranyaga sem került még feldolgozásra. Ez alkalommal egy község birtokrendezési perét mutatjuk be azzal a kitétellel, hogy az azonos jogi helyzet folytán az eljárás bizonyos fáziseltolódással ugyanazokon az állomásokon ment keresztül. A tárgyalás menete és a külön358