Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Tolnai Gergely: Előzetes jelentés az esztergomi északi rondella feltárásáról

vei; melyen vörös festés maradványai láthatóak

20 (hossza: 27 cm) (13. ábra b), egy párkánydarab (hossza: 26 cm) egy reneszánsz nyíláskeret-töredék (hossza: 21 cm.), egy reneszánsz könyöklő-darab (hossza: 76,5 cm; nagyon szépen csiszolt vörösmárvány faragvány). Sajnos, ezek a töredékek olyan kis méretűek, s annyira meghatározhatatlan újkori feltöltésből kerültek elő, hogy azt is csak feltételezhetjük, hogy a faragványok a vár épületeiből származhatnak.

21 A középkori faragványokkal egy mélységből, illetve egy esetben még mélyebbről, a Bazilika építésénél használt profílrendszerü tagozattal ellátott konzolokból is előkerült három darab. (5. kép) Tehát megállapítható volt, hogy a vízmű építésénél a korábbi betöltést teljes egészében kitakarították, s a vízház alapozási munkái után friss töltést hordtak vissza, melyben érdemleges megfigyeléseket nem lehetett tenni. Ezek után már csak a rondella falában volt bármilyen érdemleges régészeti megfigyelésre lehetőség. A rondella belső falsíkjai mentén, ahogy haladt körbe a feltárás, kiderült, hogy a bástya fala korántsem olyan egységes és szabályos, mint az az alaprajzokon látszott. A nyugati oldalon (tehát a Duna felé, ahonnan a legkevésbé lehetett támadni) a fal vastagsága mindössze 230 centi, míg az északi oldalon 344 centi, ami keleten már 370 centire vastagodik. így a falak vastagsága nagyon jól mutatja, melyek a veszélyes irányok. Míg a Duna felől alig van lehetőség a rohamra, addig keletről már könnyű volt támadni. Erről tanúskodik például Pompeo Fluriani da Macierata térképe is. Az utolsó napok során került sor a rondella torokrészének vizsgálatára. Ennek során kiderült, hogy a törökkori fal itt is megtalálható - eredetileg minden bizonnyal zárt körvonalat alkotott. Tehát eredetileg nem is rondelláról,

22 hanem egy kerek toronyról lehetett szó. (6., 7. képk) Sajnos, ugyanekkor derült ki, hogy a vízházat nem a védmű közepére, hanem attól délre eltolva építették fel, s ezzel a törökkori déli falba belebontottak. (8. kép) Mindössze a déli fal nyugati oldalán találtunk egy rövid, mindössze 178 cm hosszú szakaszt, ahol mindkét falsík megvolt. Itt a falvastagság 190-től 220 centiA kő meghatározását Búzás Gergelynek köszönöm. Ráadásul a meglévő kőanyag sincs feldolgozva, így még a korábbi ásatásokra sem lehet hivatkozni. Amennyiben a „rondella" kifejezés alatt az íves homlokvonallal rendelkező, kerek alaprajzú, szárnyak nélküli bástyát értjük. 328