Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

T. Bíró Katalin: Kőeszközök a bronzkorban

ltsz.: 61.3.296, MOZSOLICS 1967, 7 : pengeszerü szilánkon csipkésen kopott élű, bifaciális gyenge fűrészretus nyersanyag: limnokvarcit (Tokaj), sárgás szürke foltos fehér, növénymaradványos méret: 29 x 16 x 4 mm ltsz.: 61.3.298, MOZSOLICS 1967, 8 : penge, distális élen bifaciális élretus, nem fűrész-retus nyersanyag: limnokvarcit, (É-Tokaj) "algaszálas" szövetű méret: 32 x 21 x 5 mm ltsz.: 61.3.295, MOZSOLICS 1967, 1 : bifaciális fűrészélű késpenge nyersanyag: kárpáti radiolarit, kék színű változat, drappos zöld, homogén, viaszfényü méret: 34 x 14 x 4 mm ltsz.: 61.3.300, MOZSOLICS 1967,10 : féltabletta alakú magkőtalp szilánk nyersanyag: limnokvarcit (Tokaj), fehér, sárga foltos, növénymaradványos méret: 32 x 37 x 5 mm ltsz.: 61.3.299, MOZSOLICS 1967, 11 : zömök, levágott végű penge nyersanyag: áttetsző sárgásbarna limnokvarcit (Tokaj), lilás-szürkésbarna méret: 27 x 18x4 mm ltsz.: 61.3.304.: pattinték (nem a depó része), kárpáti 1. (szlovák) obszidián méret: 16 x 10x3 mm Depóból összesen 10 db átlag 29.5x20.1 x 6.1 mm Összesen 11 db átlag 28.2x19.1x5.818 mm Az eredeti közléshez

19 képest egy penge elkallódott, helyette egy a leletanyaghoz eredetileg nem tartozó obszidián pattinték keveredett az anyagba. A nagykőrösi múzeum anyagában részben összeállítható raktárleletet találtunk Dunaföldvár bronzkori földvár anyagában (III. t. 2, IV. 1.). A leletegyüttes valószínűleg két pengemagkő feldolgozásának eredménye; egyik a közép-szlovákiai eredetű „nummulitovy rohovec"

20 kovásodott nummulinás mészkő, a másik valószínűleg dél-délkeleti eredetű (Bánát?) sötét grafítszürke üledékes kova, „lidit". A leletanyag felszíni gyűjtésből, bronzkori cserepekkel együtt került elő.

21 A pengék részben összerakhatok, hasonlóan a késő neolitikus Szegvár-Tűzkövesi depóhoz. A „lidit" magkőhöz összesen 8 pen19 MOZSOLICS 1967, Taf. 8. 20 BÁRTA 1979. 21 A lelőhelyre vonatkozó adatok Csongrádiné Balogh Éva kutatásának eredményei. 242