Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kiss Viktória: A mészbetétes kerámia kultúrája kapcsolatai a Kárpát-medence nyugati területeivel és a közép-európai kultúrákkal a középső bronzkorban

ból kiindulva.

33 E csüngők jelenleg ismert elterjedése (az úhercein kívül mind a Dunántúlon került elő

34

) és a Lengyelen, a Mészbetétes Kerámia kultúrája telepén talált öntőminta azonban azt bizonyítja, hogy a fésűcsüngőket helyben állították elő; az úhercei darab a dunántúliak helyi utánzata lehet. További adatok is ismertek azzal kapcsolatban, hogy jellegzetes dunántúli fémtárgyak eljutottak a Gátai, az Aunjetitzi és a Magyarádi kultúra területére, egészen Csehországig: korongcsüngők (Ábrahám / Ábrahám, Zbehy-Oderov dvor / Üzbég, Zelenice), horgony alakú vagy fecskefarkcsüngők (Carnuntum, Velem).

35 Ide sorolhatjuk a Vcelince/méhi kincs töredékes emberalakú csüngőjét is, melyet bronzanyaga miatt őrizhettek meg, s így került a későbbi tárgyak közé, egy koszideri kincsbe (7. tábla).

36 Az észak-dunántúli csoport fiatalabb időszakánál csak újabban kezdődött meg a klasszikus és a kései fázis jellemzőinek elválasztása. A klasszikus északi időszak tagolásához a királyszentistváni temető három fázisa

37 adhat kiindulópontot, de a hasonlóan nagy temetők (Siófok-Balatonszéplak, Ménfőcsanak) közöletlen volta egyelőre nehezíti ennek általános alkalmazhatóságát. A Magyarádi kultúra területén szép számmal találunk e fiatalabb időszakba sorolható északi (Malinovec / Hévmagyarád: 5. t. 2) és elszórtan déli mészbetétes

38 kerámiát, ugyanakkor magyarádi leletek is eljutottak magyarországi területre, tehát a kapcsolat fordított irányban is megfigyelhető (Veszprém, Mosonszentmiklós, Süttő, Iza / Izsa: 6. t. 1-8).

39 Hozzá kell tenni, hogy Szlovákiában a magyarádi és az északdunántúli mészbetétes kerámia elterjedési területének határán elhelyezkedő lelőhelyeknél néhol azonos arányban található meg a két népesség kerámiája, ebből következően egyes esetekben szinte lehetetlen annak eldöntése, hogy a lelőhely mely kultúrához sorolható - pl. Maié Kosihy / Ipolykiskeszi.

40 A két kultúra edénymüvessé33 HÁJEK 1953, 210, Obr. 2, 9. Az aunjetitzi eredethez ld. még BÓNA 1975, 215-216; KOVÁCS 1986,102. Itáliai származásuk is felmerült- az elmélet cáfolatát újabb adatok alapján Id. HONTI-KISS 1999-2000. 34 A legújabban előkerült darabokat is tartalmazó gyűjtésüket ld. HONTI-KISS 1999-2000. 35 BÓNA 1975,219; RUTTKAY 1983,12; KÁROLYI 1979-1980,154,13. kép 5; HONTIKISS 1999-2000. Ld. még Ilon G. ugyanebben a kötetben megjelenő cikkét. 36 FURMÁNEK 1980, Taf. 5, 100. 37 BÓNA 1975, 204-205. 38 A fiatal déli mészbetétes fázisról ld. TORMA 1971, 41-42; TORMA 1978, 23. 39 DUSEK 1960b, 211-213; TOCÍK 1964, 197; TOCÍK 1979, 50-55; TOCÍK 1982, 412; ILON 1998-1999, 255-259, 1 .lépcső. 21