Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása
Összefoglalás-értékelés 1997-ben szakdolgozati témaként kezdtünk teamben középső bronzkori településekről származó kőeszközöket vizsgálni. Az első ilyen jellegű település Százhalombatta-Sánchegy volt, melyet másodikként Bölcske-Vörösgyír követett. A vörösgyíri telepen kiemelkedően nagyszámú pattintott és csiszolt kőeszközt dolgoztunk fel, régészeti és petrográfíai szempontból egyaránt. Fő célunk, hogy régészeti oldalról beazonosítsuk, meghatározzuk az eszközök egykori funkcióit, geológiai oldalról pedig a kövek meghatározásán kívül felleljük azok egykori származási helyét. Ezen vizsgálatokkal pontosabban körvonalazhatjuk az adott településen folyó ipari, kereskedelmi, és mindennapi életet, a település kő-nyersanyagforgalmát, bányatevékenységét. Távolabbi célunk az, hogy minél több település bevonásával kiszélesíthessük ezt a vizsgálati módszert kultúrákra, régiókra is, melyeket aztán egymással is össze tudunk hasonlítani 42 . A Bölcske-vörösgyíri bronzkori település régészeti szempontból több teljesen új, eddig nem ismert formát (pl. a derékban fűzött-nyelezett fejsze, a kézimalom, az érdesítőkő), és más meglepetést is tartogatott. A telep legfontosabb ipari tevékenységeként a festékőrlést jelölhetjük meg, melyet az őrléshez köthető leleteken található festéknyomok bizonyítanak. Használtak fekete színű, szerves anyagot, fehér színű, természetes eredetű anyagot, és vörös árnyalatú okkerföldet őrlésre. A sárgától mélybarnáig terjedő okkert a településen bányászták, természeti előfordulásból. Innen származhat a település újkori elnevezése is = Vörösgyír. A pattintott kövek között sokféle, pattintásra alkalmas, jó nyersanyag került ki, ezért többféle tipikus eszközt találunk a leletek között (fúró, vakaró) a rossz minőségű, budai szarukőből készült, aratásra használt fűrészeken kívül - melyek általánosak a középső bronzkori Vatya településeken. A vörösgyíri bronzkori lakosság (a település fekvésénél fogva) jobb minőségű, pattintásra alkalmas kövekhez tudott hozzájutni (pl. mecseki radiolarit), mint a százhalombattai. Az ütőszerszámok között legtöbbször természetes formán kialakított mozsártörő-ütőket találunk (Duna-kavics). Sok a Dunából származó kavicson készült marokkő (őrlésnél felső kőként és kalapácsként is használva) is. A balElső szinten Százhalombatta és Bölcske anyagáttudtuk összehasonlítani. Százhalombattáról publikált cikkeink: Horváth 1997., Horváth et all. 1998/a,b., Pető et all 1998/a, b. 216
