Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kiss Viktória: A mészbetétes kerámia kultúrája kapcsolatai a Kárpát-medence nyugati területeivel és a közép-európai kultúrákkal a középső bronzkorban

és a sima hegyesvégü karpereceket (sírból: Gyirmót-Kölesdomb, Chotin/ Hetény; kincsleletből: Mosdós, Lengyeltóti, Tata-Nagy S. u., 4. t. 6-7).

26 Az újabban előkerült Tata-Nagy S. u.-i lelet fontos adatokkal szolgált e kérdésben, mivel a kincs tárgyain elvégzett fémvizsgálat szerint kimutatható a nyakperecnek és a hegyesvégü karpereceknek a többi -, helyi gyártású - ékszertől eltérő összetétele, tehát feltehetően eltérő eredete.

27 A balatonakaii peremes baltát Torma I. a nyakon aszimmetrikusan elhelyezkedő kivágás alapján az ún. itáliai típusba sorolta, párhuzamait a korai bronzkor végéről az Aunjetitzi kultúra, a Hurbanovo típus és a Kostany kultúra temetőiből idézte.

28 Díszített pengéje alapján Bóna I. a téti tőrt is aunjetitzi importnak tartja; hasonló dísz van egy nyergesújfalusi darabon is (4. t. 8).

29 A Zamárdiról előkerült triangularis tőr pengéjét ezektől eltérő minta díszíti (4. t. 9), de párhuzamai alapján ez is az Aunjetitzi vagy az Unterwölbling kultúrával való kapcsolatot bizonyítja: a Franzhausen I. temetőben (Unterwölbling kultúra) illetve Veiké Kostolány / Nagykosztolányban (Sládkovicovo / Magyardiószeg típus, Aunjetitz-Magyarád fázis) találjuk meg rokonait.

30 A tömör markolatú aunjetitzi típusúnak is nevezett

31 - tőrök közül a kutatás a szentgáli (4. t. 10), a tatai és a kisbéri példányokat köti a Mészbetétes Kerámia kultúrájához; újabban a tokodi csoport sírjából került elő egy példány a Nyergesújfaluviszkózagyári temetőből (121. sír).

32 A Mészbetétes Kerámia kultúrája egyik jellegzetes ékszertípusával, a fésüalakú csüngőkkel kapcsolatban is aunjetitzi eredetet tételezett fel a kutatás az Úhercéből, Csehországból előkerült darab26 PATAY 1938, 66-67; MOZSOLICS 1967, 69; BÓNA 1975, 218, 283; V. VADÁSZVÉKONY 1979, 62; KOVÁCS 1984, 222; CSEH 1997, 101, 103. 27 A Tata-Nagy S. u.-i kincs esetén kívül fémvizsgálatok nem bizonyítják az említett fémtárgyak közép-európai eredetét, ezért ezek a biztos importleletek térképén (3. és 7. tábla) és katalógusában nem szerelnek. Térképes ábrázolásukat ld. BÓNA 1975, Verbreitungskarte VII. 28 TORMA 1978, 17. 29 BÓNA 1975, 218, Taf. 271, 16; MOZSOLICS 1967, 153, Taf. 3/2. 30 NEUGEBAUER-NEUGEBAUER 1997, 18, Abb. 3, 8-9; VLADÁR 1974, 34-35, Taf. 4, 83. KISS 1998-1999, 155, Taf. 1, 7. 31 Aunjetitzi párhuzamokat említ TORMA 1996, 45; GEDL 1980, 11-14. Itáliából való származásuk is felmerült: MÁRTON 1930; MOZSOLICS 1967, 51; BÓNA 1975, 218. 32 MOZSOLICS 1967, 50-51; KOVÁCS 1994a, 121; KEMENCZEI1991, Taf. 1/5-6, Taf. 3/8; ILON 1991,86; TORMA 1996,45,3.t.8,18. Keltezésükhöz Id. HONTI-KISS 1999-2000. 20