Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása
ismert. 28 Fémből (bronz) öntött változatai a koszideri periódust megélő középső bronzkori telepekről, 29 hasonló korú temetkezésekből, 30 és kincsekből 31 kerültek elő. A karperec-karika öntőmintája egyedülálló, nem ismerünk hasonlót egyelőre. A lemez- és drótipar a Kárpát-medence területén a kora bronzkorban már kialakult, és a középső bronzkor végéig virágzik valamennyi kultúra területén. Az ékszertípusok a pécskai és a nagyrévi tellek rétegei alapján a késői nagyrév időszaktól jelennek meg 32 . Az ilyen jellegű tárgyakat eddigi ismereteink-feltételezésünk szerint bronztömbök-lemezek hideg megmunkálásával (lemezkalapálás, dróthúzás) alakították ki. A lemez- és drótiparral foglalkozó fémleletek kutatói között a mai napig nem eldöntött a kérdés, hogy létezett-e a dróthúzás, mint igazi, müveit iparág az ókorban, vagy csak a középkortól alkalmazták ezt a technikát. Valószínű, hogy az ókorban is ismert volt, hiszen rengeteg ilyen módon készült fémtárgyat tart számon a kutatás, és bizonyos területeken a kiinduló ökörbőr-alakú fémlemezek-tömbök is ismertek. A középkorban a dróthúzást, mint technikát (hasonlóan a granulációhoz) újra fel kellett fedezni. A dróthúzás az előkészített, tűzzel kilágyított lemeztömbből fogóval történt, melyet egy speciális méretű lyukakkal ellátott satun-húzópadon húztak keresztül. Ezt követte az utólagos kalapálás, mellyel megadták a drót végső formáját. A vastag drótokat (kb. 5 mm átmérőjű) a vékony drótok kőlapok közötti összesodrásával állították elő. Ezen darabok felületén - ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk -, varratokat láthatunk az ún. izesülő, vagy összesodrási végeken. Az utólagosan, hidegen kalapált drótékszerek átmetszete a kalapálás miatt szögletes keresztmetszetet ölt. Sajnos, mivel hasonló öntőmintát nem ismerünk, a publikált fémleletekből tudunk csak kiindulni. Ezek párhuzamként való említése is igen kérdéses, mert a rajzokat nem látták el méretaránnyal, és keresztmetszeti képpel 28 Szórvány lelet, laposvéső töredékes öntőmintája. In: BRONZEZEIT IN UNGARN, Katalog 341., a Bóna féle 3. típushoz tartozik ( BÓNA 1958, összesítő táblázat/3.), a munkáéi felőli része van meg, a nyélmarkolat hiányzik. 29 Pl. Gyulavarsánd-Laposhalomról, BÓNA 1975, Taf. 150/38., Pákozdról, MAROSI 1930, 62. 30 Pl. Hernádkak, 96. sír, BÓNA 1975, Taf. 164. 31 Pl. Koszider II, Sárbogárd, Alsónémedi, Nagyhangos B, BÓNA 1958, 211-243. 32 BÓNA 1992, 50. 199
