Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

zépső szakaszától a kultúra által kiépített földvárrendszer tagjává válik. Sáncátvágás nem történt, ma pedig már nem is lehetséges. (6. tábla) A Vatya kultúra III., fejlett szakaszában a kerámia Szőreg-Gerjen hatásra egyre jobb minőségűbbé válik. Az élet a koszideri korszak előtt megszűnik a teilen. Előre megfontolt szándékkal ürítik ki lakói, magukkal vive az értékes tárgyakat. A változást az Észak-dunántúli mészbetétes edények népének elmozdulása okozhatta. A proto-Szeremle típusú anyag jelzi a felső rétegben a Dél-dunántúlra költözött Észak-dunántúli népesség találkozását a Vatya III. embereivel. A találkozásból azonban nem alakult ki az a fajta utóélet, melyet Koszideri korszaknak, ebben a régióban pedig Szeremle kultúrának nevezünk. A teli időrendjét és rétegspektrumát tekintve a nagykőrösi Földvár a legközelebbi párhuzama.

11 Telepjelenségek A legkorábbi ház a 17. rétegben (klasszikus Ökörhalom) jelentkezett: tipikusan jellemző volt a Nagyrévi kultúrára: lekerekített sarokkal, tapasztott nádfalakkal. A Szigetszentmiklósi fázisban többször megújított, cölöpszerkezetű házak bukkantak elő. A telepet egyszer alakították át gyökeresen: a Nagyrévi kultúrában, annak korai és klasszikus szakasza között. A Kulcsi fázistól a házakat egymás fölé építik: cölöpsor nélküli, lekerekített sarkú, döngölt falú és agyagpadlós házakat. A Nagyrév-Vatyai átmenet, átfejlődés a telepszerkezetet tekintve szinte észrevétlen. A 7. rétegtől jobban kedvelték az agyagalapozású, cölöpsor nélküli házakat. A Vatya kultúrára oly jellemző különböző rendeltetésű gödrök a 6. szinttől jelentkeznek, s emiatt ettől fentebbi rétegekben nem lehetett összefüggő házakat megfogni, csak részleteket. A házak többsége északnyugat-délkeleti irányítású, előfordul köztük kétosztatú, lépcsős tagolású is. Tűz pusztította el a 10., 7., 6. és E/3-as azaz, 9-11-es rétegeket. Miután a Vatya kultúrában a gödrök bekerültek a házak közelébe, belsejébe, a felsőbb (2.) rétegben a lakók a gödröket betöltötték, emiatt a felület hullámossá vált. A telep életének vége előre megfontolt szándékkal történt: tűz okozta pusztulásnak nyoma sincs, az ott élők kiürítették lakóhelyüket, és máshová költöztek. (1. táblázat) 11 POROSZLAI 1988,29-39. 191