Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Szalai Tamás: Mit tudunk mondani a Halomsíros-kultúra abszolút dátumairól?

A keszthelyi halomsírok korában megvalósuló kapcsolati horizont másik végén a krétai Második paloták által kialakított, „Thallasszokráciának" is nevezhető égéi kereskedelmi hálózat állt, a thérai vulkanikus katasztrófa utáni időszakában. Ekkor még használatban vannak a minószi hosszú kardok,

39 amelyek egyszer már előképet jelenthettek a kárpát-medencei kardgyártás számára,

40 de a kapcsolat megismétlődött. Az eredmény a Keszthely-Boiutípusú kardok lettek, a halomsírosok jellegzetes fegyverei, melyek későbbi elterjedése is híven követi a Halomsíros-kultúra Kárpát-medencei térnyerését. A ma Keszthely-Boiu-típusúnak nevezett kardok első példánya a keszthelyi halomsírok egyikéből került elő. Ugyaninnen vált ismerté egy olyan pecsétfejű tű, mely a németországi Göggenhofen-fázisra keltezhető. Mivel a Koszideri-időszak viszont hozzávetőlegesen a németországi Locham-fázissal tekinthető párhuzamosnak, indokolt a keszthelyi temetkezéseket a Koszideri-időszak utánra datálnunk. A kard az Égeikumban - mint arra két legkorábbi datálható példánya utal (CHAPOUTHIER 1938) - talán már a krétai első paloták korszakának végén (Middle Minoan II) megjelenik. Mindenesetre hamar általánossá válik, egyrészt a krétai Második palotákhoz és kulturális-kereskedelmi kisugárzásukhoz - térben: Kréta, Kükládok, Iónszigetek, időben: Middle Minoan III - Late Minoan IB - kötődik (SANDARS 1961), másrészt általános melléklete lesz a mükénéi aknasíroknak, amelynek következtében kapja a Karo-féle A-típus nevet (KARO 1930-33). Ez azonban ne tévesszen meg minket: a kardtípus genezise Krétán történt, onnan kerültek ezek a fegyverek Mükénébe. Az ottani aknasírokban egyébként is erős krétai hatás figyelhető meg. (Krétáról származik a kő- és ezüstedények többsége, a fajansz-technika, a „tea-csésze", a bika-ábrázolás divatja, és valószínűleg - az eredetileg kükladikus - spirális motívumkincs is.) Nincs komolyan veendő ok arra, hogy a spirális motívumokkal bíró Hajdúsámsoni-típusú kardok - beleértve az Apai-kincs 1. számú kardját is - távoli előképének ne a minószi hosszú kardokat tekinthessük, amelyek másolatai a Duna és az Olt folyása mentén Erdélyig jutottak (Kancevék 15 ilyen kard lelőhelyéből készített elterjedési térképét idézi: LICHARDUS - VLADÁR 1996 Taf 3). Vannak olyan, hajdúsámsoni-típusú kardokat tartalmazó leletek - Apa, Téglás - amelyek a Koszideri-időszakra keltezhetők (BONA 1992), így lehetséges, hogy a Keszthely-Boiu-típusú kardok készítői is ismerhettek ilyen kardokat, s a penge egyharmadánál lévő kidudorodást - amely az Égeikumban ismeretlen - innen vették. KEMENCZEI 1988. LIPP 1885. KEMENCZEI 1988. 160