Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Bóna István: Bronzkor konferencia Tatán

Százhalombatta-Földvár bronzkori történetét részletesen ismertette az ásató Poroszlai Ildikó. Az 1989-1991 között feltárt I. szelvényben 380 cm mélységig terjed a kibontott település. A legfelső „kelta küszöb" alatt a kosziderikorszak erősen bolygatott települése húzódott. Ez alatt következett a legvastagabb települési réteg, a Vatya-kultúra mészbetétes import edényekkel bőven kísért házmaradványai. Legalul átmeneti Kulcsi-típusú előzmény alatt a klasszikus Nagyrévi-kultúra feltűnően jó állapotú lakóház részlete, „konyhája" foglal helyet, ennek szétbontására eddig nem került sor. A rétegsor kitűnő bepillantást nyújt a Kr. e. 1700-1300 közti évszázadok „gabona termesztőinek" településébe. Egy különlegesen érdekes dunaújvárosi Kora-Vatyai urnát (Vatya I. periódus) ismertetett és elemzett Vicze Magdolna. Az urnát svasztika és házorom minták díszítik, díszítése Kisapostagi hagyományokból is táplálkozik, amelyhez nagyrévi-jellegű dupla VV minták járulnak. Az urnából Kisapostagi bögre, áttört talpú Nagyrévi korsó s egy (elveszett) Nagyrévi tálacska került elő, átmeneti időrendi helyzete tehát éppoly egyértelmű, amilyen kulturálisan összetett volta. Mindezekből felvetődik a kérdés, minek tekintette önmagát avagy minek tartotta őt a temetést végző család, vagyis mi volt a manapság oly gyakran tárgyalt identitás. A vatyai korszak legelejére tehető temetkezési rítus a megelőző Nagyrévi-korszakból öröklődött, mivel minden az urnába került. Az átmenetet, az ideológiai változást az ornamentika tükrözi, éppúgy mint egy Székesfehérvárra került dunapentelei eredetű Vatyai urna esetében, amelyet Nagyrévi ornamentika borít. A Dunántúli Mészbetétes keramika kapcsolatait vizsgálta Kiss Viktória. Mészbetétes edények találhatók a Hurbanovó/Ógyalla típusú temetőkben és aunjetitzi „Hinterlandjukban" is (Matuskovo/Taksonyfalva, régi Pozsony megye) egészen a Gátai kultúra területéig. Lényegesen gyakoribb természetesen az Észak-Dunántúlra behatoló Magyarád kultúra lelőhelyein, az utóbbival a hazai Késő-Magyarád periódusban edényformáik is keverednek. Ilon Gábor és Költő László a Savaria Múzeumban 1943-ban beleltározott régi, Miske Kálmán velemi gyűjtött leletei közé számított bronzékszereket ismertettek. E bronzok feltételezett velemi származása azonban kétséges (Költő László anyagvizsgálatai sem igazolták), valószínűbb, hogy a múlt század végén Simontornyáról Szombathelyre került leletek közé tartoznak. Az utóbbi biztos adat illetve leletek ismeretében a „velemi" bronzok anyagát a továbbiakban nem a tatai ékszerekkel, hanem a tolnanémedi kinccsel lenne tanácsosabb összevetni. 10