Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

H. Kelemen Márta: Az Esztergom–Kossuth Lajos utcai későkelta fazekaskemencék

nyésző. A szemcsés anyagú fésűs díszű fazekak anyaga többnyire grafit nélküli, mintegy 1/4-e tartalmaz több-kevesebb grafitszemcsét, vagy kívül grafit bevonatot. A korongolatlan fazekak adalékanyaga kvarchomok. A besimított anyag díszítésmódja változó, a tálak esetében kizárólag a hullámvonal-párhuzamos csíkok ill. a kettő kombinációja fordul elő. A fazekak díszítése változatosabb: a hullámvonalon és a barázdacsíkokon kívül a fényes és matt sávok váltakozása, rács és zeg-zug alakú besimítás, igen gyakori a bordák és hornyolások alkalmazása, sőt pecsételt minta is előfordul. Minden kemencében csaknem azonos formákat égettek, de az egyes formák mennyiségi adatai eltérőek: legnagyobb számban az S-profilú tálak készültek, közel azonos mennyiségű minden kemencében a behúzott-dudoros peremű nagy tálak száma, míg a behúzott peremű kisebb tálak legnagyobb mennyiségben a 4-5. kemencéből származnak, a 3. kemence anyagában pedig egyáltalán nem fordulnak elő. A 3 fő táltípustól eltérő tálformát (bordástál, rövid tölcsér nyakú tál) csak a 4-5. kemence anyagában találunk. A fazekak esetében az 1. csoport besimított fazekai nagyjából azonos mennyiségben fordulnak elő és ugyanez mondható a 3- csoport korongolatlan fazekaira is. A 2. csoport fésűs fazekai elsősorban a 4-5. kemencében kerültek elő. A besimított felületű hordóalakú kis fazekak az 1-2. és a 4-5. kemencéből származnak, az utóbbiban mintegy háromszoros mennyiségben. Kizárólag a 4-5. kemencéből kerültek elő a nagyobb hordóalakú fazekak. Minden kemencében égettek hombárokat. A finoman iszapolt anyagú, kisebb méretű hombárok ritkábbak, döntő többségben a szemcsés anyagú nagy hombárok vannak. Tárolóedény méretű fazék csak az 1-2. kemence anyagában fordul elő. Az anyagban ritka formának mondható a csak fültöredékek alapján besorolt pseudo-kantharosz, a csupor és a fedők. Megemlítendő, hogy egyetlen festett edény töredéke sem került elő. A tálak közül az S-profilú tál a legjellegzetesebb kelta tálforma, legkésőbbi formáját, a Hunyady féle 10. formát

11 a kutatás békásmegyeri típusnak nevezte el. Legfőbb, jellegzetessége a váll vonalának kihangsúlyozása, a perem kihajló íve, vastagsága változó, alja lehet lapos vagy omphalosz szerűen behomorodó. A tálforma elsősorban a LT-D2 fázisba sorolható telepek

12 anyagából ismert (Budapest környéke, Szlovákia, Burgerland, Szerémség) de kissé lágyabb profilú formája már a LT-C végének anyagában is feltűnik. 11 HUNYADY 1942-1944, 131-132, 14. kép 10., LVII. t. 21., LVIII. t. 3-4., 5., XC. t. 3-, XCV. t. 11., XCIX. t. 4., CIV. t. 1., 4., CV. t. 2-3-, 8-9. BÓNIS 1969, 176. Számos példány a Tabán-Gellért anyagában, uo. a lelőhelyek felsorolása. Újabb anyag: PIÉTA 1982, 110-111.; HANNY 1992, 252. 96