Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében

34.7. Sárisáp - Bizonytalan jellegű lelet = MRT 5, 19/*** lh. (310.) (M+) A MNM Szabó Elemértől középső bronzkori mészbetétes edényeket és cserepeket vásárolt. 1 MNM RŐ. 48.4.1-45.; BANDI 1972, 50. oldalon tévesen Sárisáp-Podkostolicam lelőhelyet említ 35. Süttő = MRT 5, 20. lh. 35.1. Süttő - Fatelep (M+) 1987 novemberében a Balassa Bálint Múzeum Barlangkutató csoportjának részévetelével Kövecses Varga Etelka leletmentést végzett Süttőn, a Fatelepen, ahol beton derítő építése közben egy, a középső bronzkori mészbetétes kultúrához tartozó urnasír került elő. A veszélyeztetett területen több urnasírt nem találtak, valószínűsítik hogy a temető másik irányban folytatódik.

1 1 RégKut. 1988, 19. 35.2. Süttő - Hosszúvölgy - MRT5, 20/15. lb. (315-16.) (T, M, Ma*) 1959-ben Patek Erzsébet majd Mozsolics Amália végzett feltárást a 20/4. és 20/5. sz. lh. közötti domboldalon, ami Mozsolics Amália meghatározása szerint a magyarádi kultúra telepének egy részét hozta felszínre. A magyarádi kerámián kívül a dunántúli mészbetétes kerámia északi csoportjának cserepei is előkerültek. Az egyik gödör fenekén együtt feküdt egy fiatalabb típusú füzesabonyi bögre és egy kései magyarádi korsó. A lelőhely a Nagysánctető (35.4. lh.) omladéka. A 20/4. sz. lelőhelyhez csatlakozó XII. szelvényben feltárt seprűdfszes és textildíszes cserepeket Bandi Gábor a Tokodi csoport leletei között ismertette. A lelőhelyen Riegler László több magyarádi és mészbetétes kerámiát gyűjtött.^ 1 MNM Adattára VI. 117/1965, ásatási dokumentáció, a leletanyag: MNM RŐ. 62.59.1-415.; 62.75.1-18.; 68.16.1.; Rég.Kut. 1959, 18; MOZSOLICS 1967, 118.; KOVÁCS 1988, 119-132. 2 BANDI 1965, 68. XlX.t. 1-19; MOZSOLICS 1967, 118. 3 EBM 72.10.1-45.; MRT 5, 15. t. 4., 7., 13. 35.3- Süttő - Kissánc = MRT5, 20/4. lh. (311.) (K, T*) A terepbejárás során előkerült leletek közül a függőleges bekarcolásokkal, textillenyomattal, ujjbenyomkodásokkal tagolt bordával díszített kerámiatöredékek

1 arra utalnak, hogy az erődítményt a hatvani kultúra népe építette. (HORVÁTH-TORMA 1968.) 1928-ban az EBM egy kisapostagi bögrét vásárolt, amelyet a lelőhellyel vagy a 20/5. sz. lhlyel (35.4. lh.) azonosítható Sáncok nevű dűlőben találtak. 1 EBM 70.176.1-3. 2 EBM 55.272.1.; MRT 5, 10. t. 1. - Talán erre vonatkozik: MOZSOLICS 1942, 43. Említi: TORMA 1972, 22., 31. j. 35.4. Süttő - Nagysánctető = MRT5, 20/5. lh. (311.) (M, Ma*) A Gerecse hegység és a Duna közötti 150-200 m magasan fekvő lösztáblán található a mintegy 150x200 m nagyságú, a Duna felől meredek lejtővel, délről kettős sáncárokkal határolt erődített település.

1 Terepbejárás során előkerült kerámiatöredék között (HORVÁTH-TORMA 1968.; TORMA 1971.) középső bronzkoriak is előkerültek.^ 67