Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Komárom vármegye 1813. évi ár- és bérszabása
lönböző volt. Az árszabás megvilágítja ezeknek a céheknek jellegzetes működését, összetételét. A különféle mesterségek limitációi - akár azonos árszabáson belül is - nagyon eltérőek lehetnek. Ezek a különbségek elsősorban a mesterség jellegéből adódnak, ritkábban a készített termékekkel kapcsolatosak. Az árszabásban egymás mellett szerepelnek a különböző rendű, rangú és vagyonú vásárlóknak szánt termékek. Feltűnő, hogy amennyiben a Komárom megyei 1813-as árszabás árait öszszehasonlítjuk a Pest-Pilis-Solt vármegyéből 1812-ből származó árakkal, szinte minden termék olcsóbb az Észak-Dunántúlon. Az árszabások monetáris hátterének feltárására Búza János már 1992-ben felhívta a figyelmet. 16 Tanulmánya a 17. századi pénzviszonyok alakulását kívánta megvilágítani. A 19. század első évtizedeinek sajátos pénzügyi helyzete indokolja az ebből a korból származó limitációk árainak különösen figyelmes vizsgálatát. A két devalváció közti, inflációs években készült árszabások egyaránt megmutatják az egyes területek gazdasági körülményeit és az országos gazdasági helyzet hatását. A fazekas termékek árai az ország más vidékeiről a korszakból ismert árszabásaival összevetve alacsonyak. Ezt nem lehet egy minden cikkre kiterjedő árcsökkenéssel magyarázni - hiszen az imént említett infláció felgyorsul 1813 áprilisában az akkor kibocsátott óriási mennyiségű papírpénz miatt - mert más termékek ára megegyezik több limitációban (pl. lakatos áruk, fésűkészítők termékei). 17 A vármegyében működő két jelentős fazekasközpont Komárom és Tata virágzó céhes fazekasságának működése magyarázhatja a kerámiaárak alakulását. E rövid bevezetőnek nem lehet feladata a további helyi sajátosságok vizsgálata, elsődleges célja a forrás feltárása, közlése és ezáltal a további kutatások elősegítése. A következőben közölt árszabás a megyére vonatkozóan rendkívül fontos forrás. Részletes értékelése korabeli hagyatéki leltárak illetve feltárható tárgyi emlékek segítségével kiteljesedhet a történelem, helytörténet, néprajz, gazdaságtörténet kutatásainak során. A közlés módjánál a korábbi limitáció közlések példáját követtük. A forrást betűhív átírásban adjuk közre. 16 BUZA 1993, 9-17. 17 Vö. DOMONKOS 1980, 82-124. 512
