Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein

oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Az (ágy lábánál) asztal, tonett székekkel. A berendezéshez hozzátartozott még két darab kétajtós szekrény és egy toalett-tükör.

55 A szoba elrendezési elvei az új hálószobabútorok megjelenésével sem változtak. Az ágyakat továbbra is a bejárati ajtótól balra lévő falsíknál helyezték el. Az ajtótól jobbra állították a szekrényeket. Az ablak elé került, már ahol volt, a varrógép. A szoba közepét az ágy lábánál elhelyezett asztal, körülötte a székekkel töltötte ki. Az ágyban a vastagra tömött szalmazsákokat az ágykeretre keresztbe fektetett deszkalapok támasztották alá. Nagy- és kispárnája - a tehetősebb családoknál - mindenkinek külön-külön volt, de a dunnákat közösen használták. Egy ágyban ketten, hárman is aludtak.

56 Napközben az ágyak a polgári ízlésnek megfelelően laposra voltak bevetve és kommersz szecessziós mintázatú pamutszövet takaróval leterítve. Az asztalt ugyanilyen, az ágytakaróval egy garnitúrát alkotó terítő borította. A falakat tükör, szentképek és családi fényképek díszítették. Az ágyfejek fölé olajnyomatos szentkép és feszület került. A padlóra, amelyet súroltak és viaszszal fényesítettek, tarka rongyszőnyegeket terítettek. Fűtésre dobkályha szolgált.

57 Nyilvánvaló, hogy az egyes munkásrétegek körében más és más volt a paraszti és a polgári otthonkultúrák keveredésének a mértéke. A másodgenerációs munkásság, a többnyire jobban fizetett, gyakorta külföldi származású szakmunkásság lakáskultúráját szinte egyedül csak az alászálló polgári, kispolgári minták szabták meg. Ezzel szemben a frissen a kolóniára került elsőgenerációs, tanulatlan munkások határozottabban megőrizték a maguk életében a paraszti otthonkultúra alapelemeit.

58 A környező falvak lakossága számára is lassú életforma változást jelentett a bányák megnyitása. Ahol lakótelepeket létesítettek, ott nemcsak az épületek, hanem a bennük lakók ruházkodási, étkezési, szórakozási és egyéb megnyilvánulásai is mások voltak, mint a környező régi falvak népének szokásai. ^ F. MOLNÁR 1984, 95-96. 56 SZÁNTÓ 1983, 24. 57 s-; A Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeumában, ipari skanzenben 1996-ban nyílt meg a tatabányai bányászkolóniák egy jellegzetes épülete, egy régi bányász lakóház, ahol a bányászok különböző rétegeinek életkörülményeiről kaphat képet a látogató. A korhűen berendezett lakásokban a századfordulótól az 1940-es évek végéig követhető nyomon a lakáskultúra alakulása. GYÁNI 1990, 377-378.