Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein

keztek. Munkáslakásokat építettek Tokodon, Csolnokon és Dorogon is. Ebben az időben a medence 38 lakótelepén már 5500 lakás volt a bányatársulatok tulajdonában, mintegy 17 ezer lakossal.

42 A tatai szénmedencében az 1930-as évek végén már 10 munkástelep állt Tatabányán és Felsőgallán, összesen 994 munkás- és 63 altiszti lakóépületet foglalva magukban. A munkásházakban 5403 lakás, az altiszti épületekben pedig 196 lakás adott otthont a munkások, illetve az altisztek és családjaik számára.

43 A nőtlen munkások részére 34 laktanya adott otthont. A különböző újabb típusok szerint épült munkáslakóházak már szabadon álló, átlag 4-4 lakással bíró épületek voltak, külön elválasztott kertekkel. (A régi munkásházakhoz, az épületet is beleértve, cca 900 m2, az újabbakhoz 1100-1400 m2 terület tartozott kerttel és udvarral.).

44 Az 1939-44-es évekre a lakóházak megoszlása a következőképpen módosult: a tisztviselők lakásainak száma 111 (általában 3 szobás), az altiszti lakások száma 215 (ebből 22 háromszobás, 197 kétszobás, 6 egyszobás), a munkáslakások száma 5566, ebből 681 kétszobás (12%), a többi, 4855 pedig egyszobás volt.

4

^ A négy bányászközségben 1941-ben már 37.955 lakos élt.

46 A MÁK Rt. 1937-ben beindította szénbányászatát a Tatabányához közeli Oroszlányon is. Oroszlány falu lakói ekkor érezhették először, hogy a határukban megjelenő bányászat lakóhelyük életét is jelentősen befolyásolni fogja. 1940-ben már itt is szükségessé vált kolónia kialakítása. Az első bányászok a tatabányai üzemekből jöttek, a képzetlen „urasági" kisegítőket a környékbeli községekből vették fel. A kolónia építésekor a vállalat itt is az aknák közelében szemelte ki az építésre szánt területet, hogy a közlekedés ne okozzon gondot. így esett a választás a később „Felső-telep"-nek nevezett részre. Egy körülbelül 600 lakásból álló lakótelep létesítését tervezték, a tatabányai VII-es telep hasonmását. A tervet később módosították: 1942-re 165 kertes lakás, 1943-ra 174 barakklakás, 1944-re pedig már csak 39 lakás és a középületek szerepeltek a tervben.

47 A háborús nehézségek miatt azonban így sem tudták befejezni az előre elhatározott számú lakóházakat. A bányavállalatok nemcsak lakóházakkal, hanem oktatási, művelődési, egészségügyi és szociális intézményekkel is ellátták telepeiket, kedvezőbb feltételeket biztosítva munkásaiknak, mint amilyeneket a községek lakói számára teremthetett a helyi közigazgatás. TÓTH 1981, 54. SZÁNTÓ 1977/2, 79. Varoskultúra 1934. május 12. 146. TATABÁNYA 1972, 259-260. TATABÁNYA 1972, 55. HARASZTI 1994, 17. 493