Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein
A második világháború végéig az MDVRt 70 lakást építtetett és a lakótelepen 47 kinevezett és 23 munkás alkalmazott lakott. A lakók lakásukat szolgálati lakásként díjmentesen kapták.35 Az állandóan emelkedő bányászlétszám elhelyezésére a MÁK Rt. különböző megoldásokkal próbálkozott. Bár sok volt a szomszédos községekből bejáró bányász, a munkáslakások további szaporítása elkerülhetetlennek mutatkozott.,, Érdemes munkásaink részére - írta az igazgatóság jelentésében - segítséget nyújtottunk hosszabb lejáratú kölcsönök adásával, hogy családi házakat építhessenek maguknak." 36 Az 1930-as években Dorogon a bányatelep és a község is újra fejlődésnek indult. Növekedett az aszfaltozott és az akkor divatos keramitos utcák száma. A bányatelepi lakások kertjeit példásan művelték. Terjeszkedett a település. Az építkezések szükségessé tették a község belterületének újbóli meghatározását, a még beépíthető területek felmérését. A lakosság még mindig megosztott, ami a letelepedésben és az életvitelben is tapasztalható volt. 37 Bár a bánya terjeszkedése folytán már alig volt gazda, aki 10-15 holddal rendelkezett. 38 A telepített munkások százalékos aránya 1914-ben 26,85, 1920-ban 33,3, 1925-ben 59 %-ra nőtt. 3 ? 1932-től kezdve a Salgó Rt. egy egészen újszerű kezdeményezést vezetett be. Minden, legalább 30 évi szolgálattal nyugdíjba vonuló munkásnak egy kertes családi házat ajándékozott teljes tulajdonjoggal, vagy ha az illetőnek már volt megfelelő háza, 5000 pengő készpénzt adott. Ez jó üzletet is jelentett a társulatnak. A dolgozó egyévi munkabérének tíz százaléka, amit a vállalat kasszájában hagytak, ebben az időben kb. 500 ezer pengő volt. 40 Tehát évente megmaradt a bányának 450 ezer pengő. Előfordult olyan eset is, hogy a dolgozónak már csak néhány hónapja hiányzott a 30 éves szolgálathoz és akkor valamilyen ürüggyel nyugdíjba helyezték, csupán azért, hogy ne kelljen neki házat vagy 5000 pengőt adni. Az állandóan emelkedő bányászlétszám elhelyezésére Dorogon a társulat szintén különböző megoldásokkal próbálkozott. Bár itt is sok volt a szomszéd községekből bejáró bányász, a munkáslakások szaporítása, miként Tatabányán is, további megoldást sürgetett. Egyre inkább hiányzott azonban a terjeszkedéshez szükséges terület. A lakásínség enyhítésére 1941-ben egy mérnöki és 30 munkáslakást építettek. 41 1941 után már jelentkezett a háború hatása, bár a társulatok még épít' ^ Jegyzó'könyv-MDVRT rendkívüli igazgatósági ülése 1946. augusztus 26.-Tatabányai Múzeum Irattára. A Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. 50 éve 1891-1941. Az igazgatóság külön jelentése az 1942. évi április hó 30-ra egybehívott ünnepi közgyűléshez, 29. 37 POPOVICS 1984, 13-14. 38 B. MOSONYI 1972, 152. 39 SZÉKELY é.n., 408. 40 DOROGI SZÉNMEDENCE ... 1958, 4. 41 B. MOSONYI 1972, 186. 492
