Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kövesdi Mónika: A piarista múzeum katalógusa, 1938.

vességek pótolhatatlan emlékei.

10 Közülük egy rendkívül szép darab, a molnár céh Madonnás-oroszlános, fából faragott jelvénye, ma már sajnos nincs meg. A bútorok, ötvösművek, órák, egyéb tárgyak c. fejezetben az iparművészeti tárgyakat mutatták be. Felvették a leltárba a piarista kápolna két liturgikus rokokó ötvösremekét, egy monstranciát és egy kelyhet, valamint egy empire gyertyatartópárt, ezeket valószínűleg Kecskemétre menekítették a szerzetesek. A felsorolt csillár, a tatai barokk és biedermeier óra ma is megvan gyűjteményünkben, valamint két biedermeier, bőrrel párnázott szék. Az ülőgarnitúra többi darabja (karosszék, kanapé és további két szék), a keretórák, valamint a kártyaasztalok, az íróasztal és a vitrinszekrények elvesztek. E bútorok nem jellegzetesen tatai darabok, valójában a kiállítás enteriőrjéhez és installációjához tartoztak, illetve arról lehet szó, hogy akárcsak a Stech-képek és a Schweiger-szobrok esetében - a rendház értékesebb, már korábban is ott lévő bútorait vették fel a múzeum állományába. (Ez utóbbiak esetében a katalógus fel is tünteti a rendházat, mint tulajdonost.) E fejezethez sorolták be a néprajzi jellegű tárgyakat - két faragott támlájú széket, mángorló lapickákat, bábsütő mintákat és egy borotvatokot - is. Ez a mindössze 7 tételes néprajzi anyag a borotvatok kivételével ma is megvan. A piarista múzeumban összegyűlt értékes anyag későbbi sorsa további tanulságokat hordoz. Az 1949-es múzeumi törvény elrendelte a műkincsek állami tulajdonba vételét, az egyházi gyűjtemények kivételével. A Tatai Múzeum, mint regionális múzeum, ekkor már nem számított egyházi gyűjteménynek, a rend tulajdonához tartozónak, és így, a háborús károkat és menekítést alig kiheverve, történetében újabb fejezet nyílt: a múzeumba beleltározott javak az 1951-ben létrehozott állami múzeum (a mai Kuny Domokos Múzeum) tulajdonába kerültek. Ez alól csak a liturgikus tárgyak: a kápolna felszereléséhez tartozó ötvöstárgyak és a Milioneféle oltárkép volt kivétel. E műkincseket a tatai piarista rendház 1950-es felszámolása és kiköltöztetése alkalmával a szerzetesek magukkal vitték a kecskeméti rendházba, ahol a Schweiger Antal által faragott oltárral és a tabernákulummal együtt külön kápolnában rendezték be az együttest. Újabb kérdést vet fel a piarista rendház refektóriumában elhelyezett Eszterházyősgaléria.

11 A rendet alapító és fenntartó család donátorként jelent meg ezen a képsorozaton, amely önmagában is igen kvalitásos festményekből állt. Miközben a rendház egyéb, kevésbé értékes tárgyait, illetve kölcsönként, letétként más tulajdonosok tárgyait is felvették a katalógusba, ezek az arcképek, amelyek 1938-ban már biztosan a refektóriumban voltak,

12 nem szerepelnek a jegyzékben. A kérdésre e helyen nem tudunk megnyugtató választ adni, ugyanakkor a képek sorsa sze10 A céhes anyagról Id. G. MIKLÓS é.n. 11 Az Eszterházy-portrégalériáról ld. BUZÁSI 1994. A piarista gimnázium évkönyveiben megjelent fotók dokumentálják a refektórium, a múzeum terme és előcsarnoka, a kápolna és a kert korabeli állapotát. Ld. ÉRTESÍTŐ 1932. 478