Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kövesdi Mónika: A piarista múzeum katalógusa, 1938.

A piarista múzeum katalógusa, 1938. Kövesdi Mónika (Kuny Domokos Múzeum, Tata) A legelső tatai közgyűjtemény, a Piarista Múzeum létesítésével, működésével, történetével kapcsolatban az egyetlen értékes forrásmunka a múzeum 1938-ban kiadott katalógusa.

1 Ez a katalógus nemcsak hiteles, s így felbecsülhetetlen értékű dokumentum a gyűjtemény jelenlegi őrei és kutatói számára, hanem olyan, tudományos igénnyel készült szakmunka is, amely máig támpontul szolgál minden múzeumi szakember számára. A katalógus többféle tanulsággal szolgál. Segítségével megrajzolható a múzeumtörténet korai szakasza (1912-1938), megjelöli a múzeum feladatát és gyűjtőkörét, és biztos adatokat szolgáltat az összegyűjtött tárgyegyüttesre vonatkozóan. A Tatai Piarista Öregdiákok Szövetségének I. kiadványaként látott napvilágot a katalógus 1938-ban, abban az évben, amikor Magyary Zoltánnak, a Piarista Öregdiákok Szövetsége országos elnökének kezdeményezésére Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése is megtörtént. Magyary Zoltán Tata várossá fejlesztésének lelkes támogatója volt, s nemcsak a közigazgatási reformot tartotta szem előtt, az igényes városkép létrejöttét és a várossá válás kulturális feltételeinek megteremtését (pl. múzeumszervezés) is neki köszönhetjük. A katalógus nem tünteti fel a szerkesztő nevét, de minden bizonnyal a tanulmányok írójának és a katalógustételek szerzőinek felkérése és az anyag összeállítása alapvetően az előszót író Magyary Zoltán kezdeményezői és szervezői munkájának eredménye, melyen egy percig sem csodálkozhatunk annak a körülménynek az ismeretében, hogy Magyary Zoltán egymaga 62 tárggyal gyarapította a muzeális gyűjtemény anyagát. A katalógus létrejöttének körülményeire, a munka szellemiségére maga a szűkszavú előszó világít rá legjobban. „A Tatai Múzeum létesítése és ez a kiadvány a piarista öregdiákok hálájából született a Rend iránt, amelynek szüleik után a legtöbbet köszönhetnek, a szeretetük jele szülőföldjükkel szemben, amelynek alkotó munkára, erősítő tettekre van szüksége. Az eredmény elérésében sokan segítettek szellemi munkával, hézagpótló ajándékkal, önzetlen összefogással és bíztató érdeklődéssel. Fogadják hálás köszönetünket mindazok, akik a munkában velünk voltak és hallják meg hívó szavunkat, akik ezt a munkát még hideg szívvel nézik. " 1 RÉVHELYI 1938. A téma rövid összefoglalása KÖVESDI 1995a. 473