Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
sánc alatt elhelyezett fedezékekből 4 rámpán tudtak felvontatni a mellvédek mögé. Ennél az erődnél megépítették az ágyúkat egymástól elválasztó traverzeket, harántgátakat, melyek belsejébe kisebb raktárakat is építettek, a készenléti lőszer számára. Az erőd négy oldala nézett a várható támadás irányába, a két szárnyon viszont oldalazó lövegek alkalmazását tervezték. Ezen lövegek védelmére ezeket a területeket egy-egy nagy sánccal választották le az erőd többi részétől. A nagy erődudvarra terveztek ugyan 4 „Haupttraverse"-t, nagy sáncot, melyek feladata az udvar tagolása, a becsapódó gránátok repeszhatásainak csökkentése lett volna; azonban ezek végül is nem épültek meg. Az udvar végében volt a földszintes kaszárnya, azonban az ellenség várható támadásának irányából nézve abból csak a két bejárati alagút szája látszott, minden más nyílás az erőd torkolata felé nézett. A torkolati oldalon, a kaszárnyatömb előtt egy lőréses fal futott, s onnan, a „szárnyak", valamint az elővédmű kazamatáiból lehetett a bejáratokat oldalazni. Ez a már említett „elővédmű" inkább „hátvédmü" volt, hiszen az erőd bejárati oldalát fedezte, szabályos ütegállásként, traverzekkel ellátott ágyúállásokkal és kazamatákkal. Az erőd önvédelmét az árok biztosította, melyet egyrészt az annak külső oldalán, mindössze 250 méter hosszan futó kazamatából, valamint az erőd falából kinyúló két homlok- és két vállkoffer lőréseiből lehetett volna fedezni. (Eredetileg 500 méter hosszú kazamatát terveztek volna, melyet az erőddel föld alatti folyosó kötött volna össze, ám erről költségkímélési okokból kénytelenek voltak lemondani^ viszont így a katonáknak a nyitott árkon keresztül kellett megközelíteni az őrhelyüket.) A múlt században még hátul, a bejáratokat fedező kazamaták előtt is voltak kisebb árkok (ún. „Diamant-árok"), azonban mára már telehordták ezeket földdel, s virágoskertként funkcionálnak. Az eredeti szegélykövek ma az ágyás határát jelzik. Az erőd védőőrségéül egy-két lövészszázadot szántak volna, 16-20 löveggel. Ezekből 10 ágyú került volna a homlokoldalakra, kettőt-kettőt a fülekbe, 6 mozsarat pedig az udvarra szántak, 100 a homlokkofferekbe 2-2, a vállkofferekbe pedig egy-egy könnyűlöveget terveztek beállítani. Az erődrendszer modernizálása során a század végén néhány külső lőszerraktárat is emeltek, melyek nagyrészt vasbeton raktárhelyiségek voltak, amiket földsáncokkal vettek körbe. Ezekben, úgy tűnik, állandó őrség, vagy legénységi szállás nem volt, csak egy osztatlan tér, melynek 3 nagy ajtaja volt, melyeket valószínűleg vas spalettákkal zártak le. KECSKÉS 1978, 216. CSIKÁNY 1998, 116. 428