Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
pályájú lövés, mellyel a védműveket felülről támadják. Az ilyen lövésekkel szemben viszont jó védelmet nyújtott a boltozatokra felhordott mintegy másfél-két méteres földtakaró. A széles földtöltés egyben kitűnő lőpadként is szolgált, mert olyan széles, hogy a tüzelőállásban levő lövegek mögött még közlekedni is lehetett. A vár körüli vizesárkok rendszere a múlt századra idejétmúlttá vált. Az 1810-es erődítési terv még számolt vele, ám az 1848-as körülzárásáról készített vázlatokon már nem szerepel. 5Í > Valószínűleg a Duna árvizeinek hordaléka töltötte fel azt a területet is. S az árvíz gyakori pusztításai miatt nem építették fel az árok külső oldalán tervezett sáncokat sem. Az Újvár modernizációjára is az 1810-es években került sor. Ekkor épült fel a kétszintes laktanya tömbje és a parancsnoki épület is. Ezek az építmények már az új porosz rendszer előírásainak megfelelően, mint önálló védelemre alkalmas védművek létesültek. A kaszárnyaépület alápincézett, kétszintes és a tetején mellvéddel ellátott objektum, talpánál nyitott ötszög formájú, a két nyugati sarkán és a csúcsában bástyaszerű kiugrásokkal. A laktanya nyugati, a várfal irányába néző homlokzatán ablakok nem, csak lőrések nyílnak, a földszinten puskák, az emeleten pedig ágyúk számára. Az ablakok és a nagy ajtók az épület belső udvarára néztek, a fő fallal az összeköttetést mindössze az emeleti szintről induló hidak biztosították. Ezzel az építészeti megoldással sikerült elérni, hogy a kaszárnyaépület mintegy második védővonalként szolgáljon. Ha az ellenség feljutott az előtte húzódó sánc tetejére, a laktanya tetején fekvő mellvédek mögül puska-, az emeleti lőrésekből pedig ágyútűz alá lehetett venni őket. Ha pedig már a laktanya tövébe is eljutottak, a földszinti lőrésekből lehetett lőni, sőt a sarkokon levő kiugrásokból oldalazni is lehetett a támadókat. Ezzel a szellemes építészeti megoldással viszonylag kis költséggel sikerült megkettőzni a védelem lehetőségeit. Sőt, bizonyos mértékig megháromszorozni, hiszen a laktanya mögött létesített másik épület is ilyen módon készült. Ezeknek az épületeknek a befogadóképessége is impozáns: a laktanyában többek között egy ezredtörzs, nyolc gyalogszázad és tüzérek voltak elhelyezve, összességében több, mint 1200 ember, a másik épületben pedig, ha kórházként használták, 1500-2000 beteget lehetett kezelni. 57 Az Újvár bástyái és elővédművei megmaradtak a korai állapotukban, csak a vizesárkot szárították itt is ki, s váltották fel szárazárokkal. (Ugyanis a hadmérnökök megoldották az árok tökéletes oldalazását, ezután már mindegy volt, hogy abban az árokban van-e víz. A saját csapatok rejtett mozgatásakor viszont igen jól használható az árok széles medre, ebben az esetben pedig a víz kimondottan hátráltató tényező, ezért alkalmazásáról - néhány ritka esetet leszámítva - inkább lemondtak.) 1810-ben az Újvár árkainak külső oldalára is terveztek elővédműveket, melyek néhány nyoma még a szabadságharc idején készült metszeteken is fellelhető, ám mára már nyomuk KECSKÉS 1984, ábra. CSIKÁNY 1998, 92-93. 410
