Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez
1865. szeptember 17. után utazott el. Újabb katonai igazolását Tatán állították ki 1866. április 9-én. Nem meglepő, hogy ezután újra szülővárosában maradt és fél évig dolgozott, magát betsületesen viselve. Dunaföldvár volt vándorlásának következő állomása, itt azonban csak 21 napig dolgozott. Ez a település volt egyébként a legtávolabbi, ahová vándorévei alatt eljutott. 68 Utolsó munkahelye s egyben vándorlásának vége Palotán volt. Az itt töltött 17 hét után 1866. november 11-én igazolták munkáját. Szerencsésnek mondhatta magát, hiszen nem szerepel vándorkönyvében sikertelen munkakeresésre utaló bejegyzés. A hatóságokkal sem gyűlt meg a baja vándorévei alatt. A huzamos tatai tartózkodást a családi kötődések magyarázzák, s szintén ez segíthette végül mesterré válását is. A tatai fazekas céh kántorkönyve szerint „Borsos József az Érdemes Tatai Fazekas Céhbe Bé iktattatott Január 13dik 1867ik évben és Fizetet Minden Ellen mondás Nélkül Céh Taksát 25 Ft. " A vándorkönyvben szereplő bejegyzések nyelve egységesen magyar. A szövegek szinte teljesen egyformák. Borsos József vándorkönyvében az állomásokon végzett munkáját igazoló bejegyzéseket az illető céhek pecsétjeikkel hitelesítették. A pecsétek vörös színű spanyolviasz lenyomatának többsége jó állapotban megmaradt. Ezek a pecsétek értékes források a céhek történetét illetően. A pecsétnyomó a céhszervezet egyik legfontosabb hivatalos tárgya volt. A céhpecsétekről szólva ki kell térni, egy téves adatra, amely az utóbbi időben több szakmunkában is szerepelt. Kresz Mária 1991-ben megjelent magyar fazekasművészetet bemutató munkájában a tatai fazekasokról ezt írja: „Céhük korán alakult,... 1661-ből fennmaradt a céh pecsétje Ádám és Éva lakjával." 69 Erre az állításra hivatkozik Csupor István és Csuporné Angyal Zsuzsa közelmúltban megjelent kitűnő könyvében mikor a tatai fazekascéh alakítási körülményeit bemutatja: „...és bár a céhlevél 1722-es, céhpecsétjük korábbi időket tanúsít: l66l-es!" 70 Annak ellenére, hogy a legkorábbi céhtörténettel foglalkozó munkák, illetve Körmendi Géza monográfiája is egyértelműen 1722-re teszi a céhalapítást és közli a céhpecsétet is. (Miként ez a Kresz Mária által készített népi fazekasságot összefoglaló tanulmányban is így szerepel a Magyar Néprajz III. Kézművesség című kötetben. 71 ) Egyébként az l66l-es tatai céhpecsétről nem tud Nagybákay Péter sem, aki több munkájában is felsorolja a különböző típusú legkorábbi darabokat és a tatairól 1722-es évszámmal emlékezik meg. 72 Mint ezt a vándorkönyv bejegyzéseinél már említettem méretében különbözik az ebben használt pecsét a publikálttól, s ez az eltérés vonatkozik mind rajzolatára, mind pedig feliratára-évszámára. A múzeum gyűjteményében őrzött Vö. POLLÁK 1989, 182. KRESZ 1991a, 26. CSUPOR-CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 136. KRESZ 1991b. Vö. NAGYBÁKAY 1995, 114. illetve 1974. 362
