Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez
ritkábban ó'rizték meg a korabeli feljegyzések, s folyamatában csak 1844-től ismerjük őket. 1 ^ A céhes gyűléseket rendszeresen negyedévenként (kántorokon) tartották. Itt kellett a negyedévi taksát (kántorpénzt) megfizetni. A múzeum adattárába került fazekas kántorkönyv másolata segítségével fontos kiegészítő információk nyerhetők a tatai fazekascéh életéről. A kántorpénz fizetését szigorúan számon tartották és az esetleges tartozásokat pontosan adminisztrálták. Már 1766-ból illetve 1768ból ismerünk adóslistát a céh tagjai közül a kántorpénzt illetően. 17 A céhélet jellegzetes megnyilvánulásai voltak a kántorgyűlések. Ilyenkor intéztek el minden olyan ügyet, amely az előző negyedév alatt felmerült. Az ilyen gyűléseken hoztak döntéseket a fazekas céh független működése és törvényes jogainak betartatása ügyében is. Ekkor fizették a mesterek negyedévi járandóságukat. 18 Tatán a kántorpénz összege - összhangban az országos gazdasági körülmények alakulásával - időszakonként változott. 1834-ben a kántorpénz összege 30 krajcár volt. 1859-ben 20 krajcár az összeg. A fizetés alól kivételes esetben adott felmentést a céh. Ilyen volt a váratlan haláleset, hosszas betegség, baleset. „Bokodi Kováts Jánosnak ezen három forint restantiája el engedődött mivel 1844ben Ildik áprilisba el égett de ez okától fogva kántort tartozik fizetni ez Özvegy ismét még élt. " Az elszegényedés, elnyomorodás is indok lehetett a fizetés alóli mentességre: „Sajtos Ferentz 1870-ben Megszűnt Szegény Segevégetfizetni." Gyakori, hogy az elhunyt tag tartozását özvegye vagy örököse kifizeti: „Bokodi Kováts Pál Meghalt 1856dik évben és az elmaradt kántorját hat évit az őfija Kovács Pál megfizette. "Az özvegyek jogállását gondosan szabályozta a céh rendelkezéseiben. A kántorkönyv bejegyzése alapján a tartozások rendezése után az elhunyt mester csorbítatlan jogai megillették özvegyét is, míg újra férjhez nem ment. „Özvegy Szokolai Gáborné férje halála után egyezségre lépett az Tata Ns fazokas Czéhvel ily formán, hogy férjének életében fenmaradot restantiájárol az az 20 ft váltóról eleget tett 1844 augustusba. Jövendőbeli kántorok fizetését ami azt illeti magát alap adta. Nem különben ami az Vásározás sorozatait illeti az az előtte 1844dik évben béjegyzet ifjú után követi. " A megjelenés nem csak ezeken, hanem minden gyűlésen kötelező volt. A rendes gyűléseken való részvétel alól csak a filiális mestereket mentették fel. A céhgyűlés lefolyásának pontos rendjét nem őrizték meg az eddig ismert helyi forráCéhjegyzők illetve Ipartársulati jegyzők 1844-1886 között: 1844 ifjabb Csanki Péter (1860-ban céhmester); 1845 Túri János; 1850 Török János; 1854 Túri János ; 1855 Török János; 1856 Túri János; 1865 Csanky Dániel; Ipartársulati jegyző: 1878 Tury Dániel. Protocollum KDM HGy Ltsz.: 93.13.1. Jászberényben a mestereknek harminc, a legényeknek tizenöt krajcár volt a negyedévi járandóságuk. Vö. BANNER 1982-83, 235. A Protocollum tanúsága szerint a 18. században a kántorpénzt még évente kétszer félévente fizették a tatai fazekasok 20-20 kr. értékben. KDM HGY Ltsz.: 93-13.1. 349
