Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében

fölé) helyezve, még pedig oly módon, hogy pereme a sírt körülvevő kőpakolással volt egy szinten. Mellette csak három, eredetileg sem ép kerámiatöredék és állatcsontok feküdtek. Miután felszedtük az urnát és a köveket, az urna alatt mintegy 35-40 cm mélységben kerültek elő a kerámiamellékletek és hamvak (csésze, csücskös peremű kis tál, lábakon álló tál töredéke szintén kalcinált csontokkal, korsó és kisebb-nagyobb mészkődarabok). Az edény csoport felett nagyobb foltokban faszén volt megfigyelhető. A megközelítőleg köralakú sírfolt közepére helyezték a kalcinált csontokat, s alá fordított helyzetbe temették el a már említett lábakon álló tálat. Mivel az urna és a szórthamvas temetkezés között mintegy 30-40 cm vastag, alig kevert homokréteg helyezkedett el, ennek a sírnak az esetében kétszeri temetésre gondolhatunk, ahol az urnát később helyezték a sírra. Hasonló kétszeri temetést figyelhettünk meg a 31. sír esetében is, ahol szintén került elő egy emberi lábakat formázó lábakon álló mészbetétes díszítésű kis tál. A temető 24. sírjából a Tokod csoport emlékanyaga került napvilágra (1. tábla 2. és 5. tábla 1-3. kép). Az ovális alakú sírgödörben egy klasszikus plasztikus díszű hatvani urna, három tokodi típusú bögre, széles mészbetétsáwal díszített egyfülű tál és vastagabb falú edénytöredékek kerültek elő. Két tokodi bögrén antropomorf ábrázolás ismerhető fel.

41 A sír felszedése során került elő egy jellegzetes, az északdunántúli mészbetétes edények művelődéséhez tartozó kis korsó is. A csoporthoz tartozó leletanyag - egy-egy bögre vagy töredéke - több sírból is előkerült. A következőkben a temető néhány jellegzetes edénytípusát fogom bemutatni. Mivel a leletanyag restaurálása jelenleg fejeződik be, a bemutatott anyag közel sem öleli fel a leletanyag változatosságát. Az edények előkészítésénél a már ismertetett finomabb kerámiák mellett a durvább kidolgozású, vastagabb falú edények esetében (urnák, fazekak, tálak, bögrék, fedők) a soványításhoz apróra zúzott kaviccsal kevert homokot használtak - amihez nem egy esetben kerámiazúzalékot is hozzáadtak -, égetésük átlagos, színük szürke vagy barna, az égetés minőségéből fakadóan gyakran szürke foltokkal. Az urnák (2. tábla) jellegzetes formái az ovális testű, tölcséres nyakú urna, öblükön gyakran körbefutó besimított vonaldísszel, bevagdosott bordával vagy bütyökkel díszítettek, általában két füllel. A legnagyobb kihasasodás alatt fésűdíszes, hálómintás és durvított felületűek egyaránt előfordulnak. Másik jellemző típus a legömbölyítetten kettőskónikus testű öblös urna, melynek legnagyobb kihasasodásán kettő vagy négy fül ül, alatta sűrű fésűdíszítéssel. A legnagyobb kihasasodást gyakran bevagdosott bordával díszítették. A szórthamvas sírokban kerülnek elő a kettőskónikus vagy ovális testű, tölcséres nyakú, két vagy négyfülű, gazdag mészbetétes díszítésű, vékonyabb falú, jobb kidolgozású CSEH 1998, 6. kép. 33