Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fülöp Éva: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében II.

telek után 2187 Ft-ot fizetett a falu, negyedévente törlesztve az uradalmi számtartóságban. Ha nem fizettek pontosan, robotra hajthatták őket mindaddig, míg az esedékes negyedéves összeget le nem tették. Minden úrbéres negyedtelkes gazda legalább 5-6 öl bükkfát vágott és fűrészelt az uradalomnak évente, s azt a komáromi Duna partjára, az uradalom által kikötőnek használt területre (depositorium) szállították. Egy öl fa vágása, fűrészelése 30 dénárt, szállítása 1 Ft 40 dénárt számlált az uradalomban, így 6 ölért 8 Ft 40 cl, 8 ölért 11 Ft 20 d járt a gazdáknak, azaz számították be árendájuk teljesítésére. A jobbágyok szőleikben termett borukat az urasági pincében folyó áron adták, az uradalom szerint ,,...melyei ismét anyi Pénzhöz juthatnak, hogy az Eölf átül fönt maradandó arendát nem csak megfizethetik, hanem Portiojokra is ennyihány forint kezeknél azonfőlűll meg maradni fog...". Külön rendelkeztek arról, hogy évente minden fertályos gazda megvág 1 öl fát az uradalomnak és azt a kocsi téglakemencéhez szolgáltatja. A gabona kilencedet és tizedet nem szalmában, hanem szemben kívánta bevenni a földesúr, azaz minden negyedtelkes a következő mennyiségeket kellett beszolgáltassa az uradalmi granáriumba, a tisztán megrostált termésből: tiszta búza 2 pozsonyi mérő rozs vagy ,,/élbúza" (iizaz kétszeres, mixtum) 5 pozsonyi mérő árpa 2 pozsonyi mérő zab 6 pozsonyi mérő Ha az uradalom eladta a termést, kötelesek voltak azt az említett dunai lerakathoz szállítani és hajóra rakni. Mivel az éves szolgáltatás mértékét előre, rögzített mennyiségben határozta meg a szerződés, ezért aratás után, külön engedély nélkül, hazavihették termésüket. Az urasági tisztviselőknek dézsmáláskor járó juttatásokat azonban így is meg kellett adniuk. A dadi határban lévő urasági (majorsági) szántóföldeket az előző szerződés érvénye alatt eltelt időszakban úrbéresekkel meg nem ültették, így az uradalom ismét számot tartott ezekre a vetésekre. Minthogy az uradalomnak a dadi határban vetése és szalmában kilencede vagy tizede nem volt, ezért a helységben lévő urasági birkásnak a birkák tartásához szükséges, ót szerződése szerint megillető mennyiségű szalmát beszolgáltatták. Kaszálták a hatámkban lévő urasági rétet, gyűjtötték és a majorban kazalba rakták a szénát (ebből adta ki az uradalom a tisztek deputátumát). Ha azonban a község vette volna bérbe az uradalmi birkákat, akkor a szalma adásától mentesültek és saját juhaik után kilencedet és tizedet sem kellett adniuk. (A szokásos módon, a finomgyapjas uradalmi állatokat a birka, a jobbágyok által tartott magyar fajtákat a juh szóval jelzik. A szomódiakkal a dadiak szerződésével azonos időszakban, 1764-ben kötött szerződést említhetjük példaként az uradalmi birkákat bérlő községek contractusaira. A szerződés 7 pontjában a következőkben állapodtak meg az uradalommal a falu lakói, a határukban lévő „Birkeháznak és Appertinentiáinak ugy a Helység 336