Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében

túra és a dunántúli mészbetétes kerámia időszakán belüli három különböző periódus elkülönítésére. A legalsó réteg a kisapostagi kultúra korai szakaszához, a 2. réteg a kisapostagi kultúra és a dunántúli mészbetétes kerámia közötti átmeneti időszakhoz, a harmadik pedig a dunántúli mészbetétes kerámia már kialakult északdunántúli csoportjához tartozik.

15 Az átmeneti leletanyag elemzése eredményeképpen (öt edénytípus, széles, tekercselt pálcikás mészbetétes díszítés változata, széles, lapos eszköz benyomkodásával előállított mészbetétágy) korát a vatyai kultúra korai fázisával (Vatya 1.), a hatvani kultúra késői szakaszával, a szekszárdi csoport korai fázisával és a Tokodi csoport időszakával egyidőre, a középső bronzkor 1. (R BA1) idejére helyezte. Csányi Marietta valószínűsíti, hogy a tokod csoport kezdetben még a kisapostagi kultúra végével egykorú, kitölti a középső bronzkor 1. szakaszát, a dunántúli mészbetétes kerámia északdunántúli csoportja pedig a középső bronzkor 2. elején jelenik meg. Elemzése alapján a következő történeti-kronológiai kapcsolatokat állapítja meg: az északdunántúl déli részén (pontos határ nélkül) a középső bronzkor 1. második felében (?) elterjedt a veszprémi és csopaki lelőhelyek által reprezentált régészeti leletanyag a vatyai kultúra és a dunántúli mészbetétes kerámia korai fázisával, ill. a Tokodi csoporttal egykorú. Rövid (valószínűleg csak a középső bronzkor 1. második felére kiterjedő) együttélés után a Tokodi csoport életének a középső bronzkor 1-2 (R BA1-A2) határán az északdunántúli mészbetétes kerámia feltűnése ill. terjeszkedése vetett véget.

16 A Veszprém-várhegyi feltárásnál a kétféle leletanyagot tartalmazó réteg jelenségei a település folytonosságát mutatják, ami egyúttal a két kultúra között fennálló genetikai kapcsolatra utal, s egyben az északdunántúli csoport kialakulásában a kisapostagi összetevőket bizonyítja. A két réteg között alig található tipológiai öszszefüggés, ami az északdunántúli csoport kialakulásában az idegen tényezőkre hívja fel a figyelmet. Az elemzés kapcsán az átmeneti anyagnak sokkal több a kapcsolata a déli csoporttal, annak ellenére, hogy az északdunántúli csoport egyik központjában került elő. Az átmeneti anyag tanúsága szerint a dunántúli mészbetétes kerámia kialakulása az Északdunántúlon is a délihez hasonlóan indult meg a középső bronzkor l-ben, kialakulásában azonban később más tényezők is szerepet játszottak.

17 Honti Szilvia és Kiss Viktória a korszakra jellemző Somogy megyei leletek edénytípusainak formai és díszítéstechnikai sajátosságai elemzése kapcsán (széles tekercselt pálcikás mészbetétágy, széles lapos eszköz benyomkodásával előállított mészbetétágy, a mészbetétes minta nagyobb felületen történő alkalmazása) hasonló eredményre jutott, azaz a kisapostagi kultúra a korai és a középső bronzkor határán fejlődött át a mészbetétes edények kultúrájába, s ez az időszak a Tokod 15 CSÁNYI 1978, 29. 16 CSÁNYI 1978, 34-35. 17 CSÁNYI 1978, 36. 26