Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

V. Székely György: 13. századi friesachi pénzlelet Esztergomból

eredetileg királyi birtok volt, az esztergomi vár mellé telepített örmény kereskedők lakóhelye. Viszonylag késői okleveles említése ellenére,

15 a régészeti leletek és a velük talált pénzek alapján a település a 12. században már bizonyosan létezett.

16 A tatárjárás idején a várossal együtt elpusztult falu újraéledt, de 13. század második felében fokozatosan elnéptelenedett, területének egy része a 14. század elején a Szent Anna kerületbe olvadt be.

17 Az itt lakó örmény kereskedők áruikkal az egész országban vámmentesen kereskedhettek. Kiváltságlevelüket, amely a tatárjárás idején megsemmisült, 1243-ban IV. Béla király újította meg.

18 A most ismertetésre került kis pénzlelet nem áll egyedül, hiszen Esztergom területéről és a város környékéről számos Árpád-kori éremlelet ismeretes, közöttük több, friesachi dénárokat tartalmazó lelet is. Ezek közül a leghíresebb lelet, az ún "Graner Fund" a múlt század utolsó évtizedében került elő.

19 A kb. 2000 darab 12. századi magyar dénár mellett a leletben számos külföldi pénz is volt, közöttük a korai friesachiak szép sorozata.

20 A lelet elrejtésének időpontjáról több elképzelés is született,

21 a legújabb kutatások szerint az 1162-1170 közötti évekre tehető.

22 A 13- század első feléből származó friesachi dénárokat tartalmazott az 1893-ban az Esztergomhoz közeli Szentkirályon előkerült lelet.

23 Az előzőhöz hasonló korú, mindössze 133 darabos kis leletet őriz a Balassa Bálint Múzeum, amelyet 1926-ban az egykori királyi város főutcáján, a Kossuth. L. u. 31. sz. ház előtt egy Árpád-kori kőépület maradványai között találtak.

24 E két utóbbi és a most ismertetett lelet földbekerülésének időpontja nagy valószínűséggel 1242, elrejtése pedig az 1242. évi mongol támadással van összefüggésben. A tatárjárás borzalmait átélő kortárs, Rogerius váradi kanonok így emlékezik vissza a mongolok esztergomi pusztításáról és a város lakóinak védekezéséről: "A magyarok és a vallonok meg lombardok pedig, akik mintegy urai voltak a városnak, mikor észrevették, hogy nem tudják tartani magukat, az alsóvárost meg a faházakat, melyekből sok volt, felégették egészen a város kőpalotáiig. A házakban végtelenül sok értékes szövetet és ruhát égettek el, leölték a lovakat, az aranyat és 15 GYÖRFFY 1987, 273. 16 MRT. 5. 1979, 162-164., 8/7. lh. 17 GYÖRFFY 1987, 273-274. 18 Uo. 273. 19 MRT. 5. 229. 20 EBENGREUTH 1911, 198-210.; KIRÁLY 1955, 127-140. 1 Az elrejtés időpontját Luschin 1147-re, Baumgartner 1170-re, Király ll62-re tette. 22 ALRAM 1996, 105. 23 RÉCSEY 1894, 69-70. 24 MRT 5. 1979, 154., 8/3z lh.; a lelet meghatározásáról készített jegyzék: Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár: 863-05-3/1955.; a pénzek: EBM. ltsz.. 52.67.1-131. 268