Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
V. Székely György: 13. századi friesachi pénzlelet Esztergomból
Engelbert herceg (1124-1135) is pénzverdét nyitott, ahol az érseki véretekhez hasonló éremképű pénzeket készíttetett. A karinthiai hercegek példáját az aquileiai pátriárkák is követték. I. Pilgrim (1132-1161) és utódai ugyancsak az érseki dénárok mintájára verették pénzeiket. I. Eberhard érsek halála (1164) után utóda újjászervezte az érseki pénzverést, amely a fokozódó ezüstbányászatra támaszkodva egyre nagyobb méreteket öltött. Ekkor jelentek meg a jellegzetes éremképet (álló püspök bottal és könyvvel, kéttornyú templomorom) és az ERIACENSIS köriratot hordozó veretek, melyeket azután három évtizeden át nagy tömegben készítettek. Ezek az érseki pénzek egyre nagyobb mennyiségben kerültek a pénzforgalomba, amit az éremleletek és az utánzatok növekvő száma is jelez. A friesachi dénár sikerét az okozta, hogy eben az időben mind Magyarországon, mind a szomszédos területeken hiányzott a jó minőségű, magas ezüsttartalmú pénz. Ilyen kereskedelmi pénznek a friesachi dénár kiválóan megfelelt. Az érseki dénárok népszerűségét jól mutatja az egykorú utánzatok mennyisége, ugyanis mind több és több egyházi és világi méltóság (gurki püspökök, bambergi püspökök, aquileiai pátriárkák, andechs-meráni hercegek) verette pénzét az érseki dénárok mintájára. Az utánzás olyan méreteket öltött, hogy Adalbert érsek 1195-ben egy birodalmi rendeletben tiltotta meg pénzeinek utánzását a saját területén. II. Eberhard érsek (1200-1246) újjászervezte a friesachi pénzverést és Bernhard karinthiai herceggel (1202-1256) megegyezve párhuzamosan bocsátottak ki pénzt, melyek éremképeit az utánzások csökkentésére rendszeres időközönként változtatták. A 13. század első évtizedeiben a két legfontosabb pénzverde, Friesach és St. Veit mellett számos új verdét nyitottak, főleg a folyóvölgyekben vezető kereskedelmi utak közelében (Pettau, Rann, Reichenburg, Laibach, Landstrass, Gutenwert). Ezekben a verdékben igen sok utánveret készült. A friesachi pénzek virágkora a 13. század első felére esett. Elterjedési területe a Karinthiával és Krajnával szomszédos területek mellett főleg Magyarország volt. Itteni élénk forgalmát a gyakran több ezer darabos éremleletek, az egykorú okleveles adatok és II. András friesachi utánveretei tanúsítják. A friesachi pénzek forgalma Magyarországon az 1241/1242. évi tatárjárás után jelentősen visszaesett és szerepét fokozatosan más pénzek vették át. A lelet 98,5 %-át kitevő friesachi pénzek összetétele nagyjából megegyezik a 13század első feléből származó friesachi éremleletek összetételének. Ezekhez hasonlóan itt is a salzburgi érsekek Friesachban és a karinthiai hercegek St. Veitben készült pénzei alkotják a lelet friesachi vereteinek jelentős részét. A Kárpát-medencében előkerült friesachi éremleletek összetételére vonatkozó hazai megfigyeléseket^ az osztrák numizmatikai kutatás újabb eredményei 4 minden bizonnyal módosítani fogják. Részben ezzel magyarázható, hogy az esztergomi leletben az 3 GEDAI 1969, 105-148.; V. SZÉKELY 1977-1979, 71-86. 4 BAN 1994.; ALRAM 1996, 97-134. 264