Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

László János: Árpád-kori lelőhelyek Tatabánya területén

8. objektum Az objektum egy központi gödörből nyíló négy tűzterű külső kemence-komplexum (9. ábra). A bontás során a középső rész betöltése hamus, égett agyagtörmelékes volt, csak néhány jellegtelen Árpád-kori edénytöredéket találtunk, s közben nem találtuk nyomát annak, hogy a különböző tűztereket nem egy időben használták volna. Az első kemence viszonylag kis átmérőjű, sütőfelülete a szájnyílás felé lejtett, a nyílás kiképzésénél köveket használtak, ezek közül az egyik oldalon eredeti helyzetben maradt meg egy. Sütőfelületének agyagtapasztása egyrétegű volt, benne korhatározást elősegítő edénytöredékek nem voltak. A körülbelül 2 cm vastag átégett réteg alatt kavicsos, faszenes réteg volt, sárga altalajjal keverten. A második kemence a legnagyobb átmérőjű, sütőfelülete eléggé megrongálódott. Ezt a részt már megújították egyszer, a kavicsos, sárga, sóderos alapozásra került a 4-5 cm vastag agyagos tapasztásréteg, s a megújításkor erre került a 2 cm vastag újabb réteg. Sem oldalát, sem szájnyílásának kiképzését nem találtuk meg. A harmadik kemence sütőfelülete meredeken lejtett a szájnyílás irányába. A 3 cm vastag tapasztott felületet nem újították meg. A negyedik kemence (10. ábra) az előzőektől eltérő felépítésű annyiban, hogy a kemencének épített oldalfala volt, a falába köveket építettek be és ezt tapasztották be agyaggal. A szájnyílást itt is kövekkel képezték ki. A sütőfelület ebben az esetben majdnem vízszintes volt, az eredeti felületet kétszer újították meg. A legfelső, így legutolsó tapasztási réteg 2 cm vastag volt, az alatta levő réteg már íveltebb felületű, alapozási rétege kaviccsal, Árpád-kori kerámiatöredékkel kevert faszenes agyag, amelynek vastagsága 5-6 cm volt. Az innen kibontott edénytöredékek jó része szürkésbarna színű, csillámos soványítású, jól égetett, több közülük vonalköteg-díszítésű, az egyik töredéken körbefutó ferde bevagdosott díszítés látható. A legkorábbi réteg már egészen meredeken emelkedett az oldalfal irányába, alatta már a kavicsos sárga altalaj mutatkozott. 10. objektum Az objektum szintén egy félig földbe mélyített ház maradványa (11. ábra), északkeleti sarkában kőből rakott kemence maradványával. Az alján megfigyelhető kavicsos, sárgás színű, igen kemény talaj valószínűleg a ház járószintje lehetett. Sem a ház bejáratát, sem a tetőszerkezetet tartó cölöpök maradványait nem találtuk meg. A betöltődéséből állatcsontok, edénytöredékek és fémtárgyak kerültek elő. A vaskapocs a ház faszerkezetét tarthatta össze (9. tábla 5. kép).

48 A kovácsolt Tb. Múz. LtSZ.: 99.1.7. 241