Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tóth Endre: Sirmiumi űrmérték Tarjánból
akkor tehetnénk meg, ha a mérőedényt pontosabban tudnánk keltezni. Ha a mérőedényt az 5. század első évtizedében készítették, akkor is használhatták akár száz évig, de akkor a catholica jelzőt nem más - ariánus, eretnek- egyháztól való megkülönböztetés miatt vésték fel rá. Ha azonban az edény nem az 5. század elején, hanem később, a század második felében készült, akár a gót, akár a gepida megszállás idején, a helyi orthodox egyház joggal hangsúlyozhatta a catolica megjelöléssel különállását, hogy kié a mérőedény. Hogyan került a sirmiumi mérőedény a távoli, Komárom-Esztergon megyei Tarján faluba? A falutól délre, a Csurgó hegy ÉNy-i oldalán a dombok alján, a Pálinkafőzde dűlőben került elő 1988-ban. A szántóföldön épületnyomok figyelhetők meg, és számos római érem került elő. 77 A kilenc Kr. u. 1. századi érem korai megtelepedésre mutat, majd három Hadrianus as a 2. századból, hat darab érem a 3. századból került elő. A 4. században jelentősen megemelkedik az éremforgalom: 300-tól 378-ig 69 db érem került elő, néhány kivétellel Nagy Konstantinustól kezdve. Ez jelentősebb 4. századi objektumra, településre mutat. A település a Gerecse hegység vonulatai között fekszik. Távol az Aquincum-tokodi, és távol az Aquincum-brigetioi úttól egyaránt, ahol eddig egyébként népvándorlás kori lelet sem került elő. A késő antik mérőedény kétségtelenül a sirmiumi keresztény közösség tulajdonában volt. Sirmium Pannónia secunda polgári és katonai székhelye volt, a lelőhely pedig egy másik tartományban, Valeria Ripensisben fekszik. Milyen módon került a mérőedény távol Sirmiumtól, a Dunántúl északi határa közelébe? Rendeltetésszerűen került-e oda, vagy más úton? Elvileg a rendeltetésszerű távolra kerülés sem lenne elképzelhetetlen. Domnus sirmiumi püspök 381-ben, az aquileiai zsinaton mint egész Illyricum metropolitája lépett fel 78 (Sirmium: caput Illyrici) és ítélte el Palladius és Valens ariánus tanait az elnöklő szent Ambrus jelenlétében. Elvileg lehetséges, hogy a sirmiumi keresztény közösség mérőedénye, mivel Sirmium a pannóniai keresztény közösségek feje, mint etalon került el más pannóniai keresztény közösséghez. Ez azonban Valeria feladása (430 körül) után már aligha történhetett meg. Ezért felvethető, hogy a súlyos bronzedény zsákmányként került el a sirmiumi katolikus közösség birtokából. Mindenesetre az edény a készülése után sok évtizeddel vagy akár évszázaddal később is elkerülhetett a Dunántúlra. A végső időhatárt Sirmium 582-es avar elfoglalása jelenti. Az sem zárható ki, hogy az edény már korábban, Sirmium valamelyik ostroma során jutott az ostromlók kezére. És nemcsak zsákmányszerzéséről lehet szó. Az is lehet, hogy a város elfoglalása után elhurcolt vagy elmenekült keresztény lakosokkal együtt keSem a TIR L-34-es, aquincumi lapján, sem az azt követő FMRU III Budapest 1999, 432. lapján felsorolt lelőhelyek adatai azonban nem erre a falura, hanem a Győr megyei, Pannonhalmához közeli Tarjánpusztára vonatkoznak. NAGY 1939, 220222
