Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tóth Endre: Sirmiumi űrmérték Tarjánból
A latin kereszt 22 - tetején gyakran Krisztus-monogramal - 4. század közepén a Passió-szarkofágokon jelenik meg, 23 mintegy győzelmi jelvényként (az Úr keresztje a győzelmi jel, tropaion a halál fölött, írta Athanasius 24 ), de nem önállóan, hanem jelenetbe fogalmazva. 25 Korábbi ábrázolásáról nem lehet szó, mert a későnagykonstantinusi korig a keresztre feszítés, mint halálbüntetés érvényben volt. 26 Ezért írhatta 330 körül Athanasius, hogy a görögök a kereszt miatt gúnyolják a keresztényeket. 27 A kereszt önmagában - roppant ritkán- a 4. század legvégén tűnik fel egy-két sírfeliraton, később pedig a használati tárgyakon, kanalakon, 28 gyűrűkön. Legkorábbi, mintegy példaadó mintakép a Róma városi S. Pudenziana bazilika apszisának mozaikja volt, amelyet 384-399 között raktak ki. A középen, az apostolok között trónoló Krisztus mögött, az evangélista jelképek között magasodik a díszes, gemmás kereszt. A sírfeliratot kezdő kereszt korai példája Aquileia környékéről Amantius felirata Kr. u. 423-ból. 29 Nem korábbiak az 5. századnál a dalmatiai, Rajna vidéki keresztelőfordulások sem. 30 Az 5. század elejétől a kereszt fokozatosan szorítja ki a sírfeliratokon a Krisztus-monogramot és a sztaurogramot; 31 a század végére e kereszt gyakorivá válik, és a szokás a 6. században is tovább tart. Hasonló időrendben jelenik meg a kereszt az érmeken. A kereszt, mint császári jelvény 384-ben jelenik meg az érmeken, a római curiában álló Victoria-oltár körüli viták idején. 32 A magában álló kereszt nem jelenetben, hanem önállóan, jelképként I. Valentinianus antiochiai veretű solidusának hátlapján, a labarumot és Victorias glóbust tartó császár mellett a mezőben, 33 még hangsúlytalan helyzetben. A legkorábbi kereszt-ábrázolásokhoz, további irodalommal: DINKLER 1964.; DINKLER 1967. v. E., SCHUBERT, Kreuz. Lexikon II. Roma-Freiburg II, 574-. A 4. században a jeleneteket, később azonban csak az önálló keresztábrázolásokat vettem figyelembe. A kérdéshez összefoglalóan lásd: DINKLER 1964.; R. ALFÖLDI lS>6l. Athanasius, de incarntione verbi, c. 30, PG 25, p. 147., c. 27. PG 25, p. 142. DINKLER 1964, 73-74. R. ALFÖLDI 1961, 19.; DINKLER 1964, 74. Atanasius, contra gentes c. 1., PG 25, p.5. de incarnatione c. 46. PG 25, OPITZ-CASEY Berlin 1934.; Robert W. THOMSON Oxford 1971. HÄUSER 1992. ILCV 1061 a = CIL V I623. Az 5. századi keltezett előfordulásai (Africát nem számítva): 466/7. Mediolanum (ILCV 2737 ), 424. Mediolanum (ILCV 4440), 486. Dertona (ILCV 2829), 442 Teano (ILCU 3181). 5. sz. második fele: (ILCV 3185), 496. Roma (ILCV 3727). Az 5. századból Salona (ILCU 3750, 3791). A sírtáblákon megjelenő Eingangskreuz, és a felirata alatti kereszt késői keltező értékéről lásd: KRÄMER 1974, 2-3., 27., 43., 45. R. ALFÖLDI 1961, 19-30. Ua. 1963, 152.; DINKLER 1964, 74. RIC 2b XXXVIIII. 215
