Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Borhy László–Számadó Emese: Beszámoló a Brigetioban (Szőny–Vásártér és Molaj “A” lelőhelyen) 1998-ban végzett régészeti feltárások eredményeiről

Az útfelületen két helyen - ahol a kőlapot előzőleg már eltávolították - sondage­t végeztünk, amelynek leletanyagát és időrendjét Fényes G. elemezte. 1 A -A16 szel­vénybe eső útátvágás (3. kép) kerámiaanyagából említésre méltók a legalsó réteg­ből származó dél- és középgalliai terra sigillata töredékek (pl. Drag. 18/31 CA(dgatiP) bélyeggel, ltsz.: 998.-A16.094.1.), amelyek a pannóniai szürke kerámia­és sárga korsó- valamint füstölőtál-töredékekkel együtt a sóderfelületű út legalsó rétegének a Kr.u. 2. század első felére illetve az Antoninus-korra történő keltezé­sét teszik lehetővé. A felsőbb rétegek leletanyaga is az Antoninus-kori keltezést erősíti. Az -A17 szelvényben végzett útátvágás (4. kép) leletanyaga az előzőektől elté­rő képet mutat. Az útalapozás legalsó rétege alatt korábbi, valószínűleg elplaníro­zott vályogépület maradványait figyeltük meg. A váltakozó sóder- és agyag alapo­zási rétegekből Vespasianus-kori észak-itáliai (Consp. 34, ltsz.: 998.-A17.029.24l .), továbbá Traianus-Hadrianus idejére keltezhető középgalliai (Drag. 27, ltsz.: 998.­A17.085.il .), illetve Marcus Aurelius uralkodása idejére (Drag. 54, ltsz.: 998.­A17.085.9-), továbbá a markomann háborúk utáni korszakra tehető (Drag. 32, ltsz.: 998.-A17.085.7. és 998.-A17.085.10.) rheinzaberni töredékek kerültek elő. A kőlapokat csak ezt követően rakták le: közvetlenül a kőlapok alatti alapozás­ból előkerült Septimius Severus császár (193-211) dénárja, és a korábbi sóderfelü­letű út kőlapokkal való burkolásának időpontjára enged következtetni. Az utca já­rófelületének az építési periódusai ezzel azonban nem értek véget: az útfelület ugyanis - amint arra az előző években már több helyütt felfigyeltünk - valamilyen oknál fogva megsüllyedt, és vízszintesen agyagba rakott kövekkel, valamint az er­re az alapra felhordott, keményre döngölt sóderrel a megsüllyedt részt feltöltötték és vízsszintesen kiegyenlítették. Ennek elbontása során újkori mázas kerámiatöre­dékeket találtunk, amelyek az útszakasz késői használatára engednek következtet­ni. A középkor és újkor folyamán a kőlapokat elkezdték felszedni, és építőanyag­ként újra felhasználták őket. Ez az oka annak, hogy az utca kőlapokkal kirakott fe­lületének északi irányban csak a nyomvonala fogható meg. Sikerült megtalálnunk az 1995-ben feltárt, az út kőlapjaira lezuhant külső, fes­tett freskóomladéknak a folytatását is, sőt, jelentős eredményeket értünk el annak az épületnek az értelmezése tekintetében is, amelynek utcafrontra néző házfalát a freskók hajdanában díszítették. Kiderült ugyanis, hogy az utat nyugatról kb. 4x4 m méretű helyiségsor szegélyezte, amelyek közül már hármat sikerült régészetileg megfognunk. Az egyiknek az utcáról nyíló bejárati nyílása is előkerült, az egykori küszöbkő lenyomatával. Ennek a helyiségnek a felületét döngölt agyag képezte, falait fehér alapra festett, piros sávokkal díszített freskó borította, amelynek omla­dékát az ásatás során felszedtük. A helyiség déli felében vörösre átégett agyagfe­lület került elő, amely egy nagyméretű kenyérsütő kemencéhez csatlakozott. Mind­FÉNYES 1999a. 144

Next

/
Thumbnails
Contents