Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Lázár Sarolta: A pilisszentléleki volt pálos kolostortemplom kutatása 1985–86

A pilisszentléleki volt pálos kolostortemplom kutatása 1985-86 Lázár Sarolta (Balassa Bálint Múzeum, Esztergom) A kolostorrom Pilisszentlélek községtől (Komárom-Esztergom megye) északra, a falu mellett lévő nyugati lejtésű domboldalon található. A főépület a templomot és az ahhoz észak felől csatlakozó kolostort rejti magában. A teraszosan épült és keleti oldalán a domboldalba vágott épületegyüttest fallal kerített udvar övezi dél és nyugat felől, melynek déli szakaszán egy újabb helyiségsor található. Mindezektől északra egy különálló épület maradványai találhatók (1. rajz). Az ásatás, állagmegóvás, restaurálás menetét követő feldolgozásokat sorozatnak tervezem a megyei múzeumi évkönyv köteteiben. A templom és a kolostor történetére vonatkozó okleveles és történeti adatok máig legteljesebb összefoglalását s egyben azok történeti értékelését a Magyarország régészeti topográfiája sorozatban az Esztergom és a dorogi járás címmel megjelent kötet tartalmazza. A kolostor rövid történetét ennek alapján az alábbiakban foglalom össze. Az egyháztörténészek és a rendi hagyomány szerint IV. Béla királynak a Dömöshöz közel levő "Benedekvölgye" nevű helyen vadászkastélya állott, melyet 1263-ban a pálosoknak adott. 1287-ben IV. László király a Pilis tisztásán lévő Bendewelgye vagy Benedekvölgye nevű helyet a vadászkastéllyal együtt ismét a pálosoknak - név szerint Hévizi Péternek és társainak - adományozta, hogy ott kápolnát és kolostort építsenek. Egyúttal meghagyta a Szent Kereszt kolostor perjeljének, Benedeknek, hogy azt saját kolostorából népesítse be. 1323-ban Károly Róbert is járt a kolostor falai között, akivel Miklós és Prichold szerzetes átíratta a kolostor alapításáról szóló okleveleket. 1336 táján Antal, 1342-ben Miklós, 1376-ban Kelemen volt a perjel. 1378 nagyhetét Nagy Lajos király a kolostorban töltötte, ekkor megerősítette az elődei által a kolostornak tett adományokat, s újabbakkal is megajándékozta őket. 1443-ban a Szent Kereszt kolostorral közös tulajdonban lévő budai házukat említik a források. 1467ben Miklós szentléleki szerzetes egy szomszédos birtokbeiktatáson vett részt. 1512-ből Lőrinc perjel neve az utolsó említés. A kolostor a törökkor alatt pusztult el, a XVIII-XIX. században még jelentős rommaradványai voltak láthatók.

1 A romterületen már folyt feltárás 1928-33 között Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével. Ez a 1 HORVÁTH-H. KELEMEN-TORMA 1979, 297-300. 493