Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)

Összefoglalva: A bajnai arcképmedaillonokkal díszített ezüstkanalat, latin nevén cochlearet, a 4. században, lehetségesen a század második felében készítették. Finom díszítése és aranyozása kiemeli a mindennapi evőeszközök közül. Alighanem csak ünnepi étkezéseknél, különleges alkalmakkor terítettek vele. A kanállapát belsejét díszítő, kerek mezőbe foglalt ifjúarcképmások nem történeti személyek, nem individuális portrék, hanem formailag a császárkori és a 4. századi portré-arckép használati szokásához alkalmazkodnak. Mivel az arcképet magába foglaló körkeret kisfelületű, kevés lehetőség maradt attribútumok elhelyezésére. Mégis, némi nyomok arra mutatnak, hogy egyes ifjak szárnyat viseltek, ezért a képmásokat vagy egy részüket az érosz-körhöz kell kapcsolni. Mivel pedig az éroszokat és rokonságukat, mint például az évszak-perszonifikációkat, szárnyak nélkül is megjelenítették, a kis kerek medaillonokból könnyűszerrel elhagyták a szárnyakat. Végül a 4. században különösen gyakorivá váló körplasztikus hermula-díszítési szokás, a csupán arc- és fejábrázolások elterjedése ideológiamentes és keresztény körben, szintén befolyásolták a medaillonportrék elterjedését; az iparművészetben is megjelentek a díszítési formák között, a korábbi imago clipeata-keret utódaként, az egyszerű kerek mezőjű arcábrázolások. Az arcképmedaillonok egyszerű díszítő motívummá válhattak, de a szárnyak esetenkénti megjelenése, a faágak és növények ábrázolása arra mutat, hogy ikonológiai tartalmuk is megőrződött. Az örök életet, a megújulást, a félicitas temporum eljöttét jelképezték, a kor általános, a császárkultuszhoz szorosan kapcsolódó eszmekörének megfelelően. Ebben a gondolatkörben készített, ifjúportrékkal díszített kanál leginkább ajándéktárgy lehetett, amelyet születéskor vagy az új év elérkezésekor ajándékoztak. 381