Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Feiler József: A „dunai lovasisten” kultuszának emléke Komáromból

ezen próbálkozások ellenére rendkívül nehéz meghatározni az istennő jellegét, vonásait, mindazonáltal az ikonográfia alapján joggal feltételezhető néhány dolog. Az istennő központi helyzete és minden más alakot meghaladó mérete alapján biztosnak látszik, hogy ő állt a tisztelet középpontjában. Azon istennők, amelyek fő szerepet töltöttek be bizonyos vallásokban (nincs magasabb rangú vagy velük egyenlő férfi isten) általában khtonikus jellegűek, a mindenható Anyával (Földanya) azonosíthatók, mely a termékenységet, születést és halált, sorsot, végzetet személyesítik meg.

23 Az egy vagy két lovas

2/í szerepe kevésbé központi, amit számuk változása is bizonyít. Amennyiben valami olyat fejeznének vagy fejezne ki, aminek a szempontjából az egység vagy kettőség fontos, akkor ikonográfiailag jobban rögzült volna számuk, azon a módon, ahogyan csak egy istennő áll a középpontban. Azáltal, hogy számuk nem rögzített, elsődleges tulajdonságuk nem számukból adódik és ily módon egyéni fontosságukból is veszítenek. Valószínűleg a fontosságuk tettükben, feladatukban és az istennőhöz képest alárendelt szerepükben van. Erről a feladatról, szerepről csak az ikonográfia elsődleges vonásaiból meríthetünk ismeretet. Viszonyuk az istennőhöz alapvető, tekintve hogy az ábrázolások alapmotívumai az istennő és a lovas(ok). Ezen alakok között a kapcsolat mindenképp pozitív, mindazonáltal alárendeltségi viszonyt látszik sugalni a méret és az elhelyezés. A lovas(ok) alapvető jellemzője a ló patái alatt lévő alak lovuk általi taposása. A lovak patái alatt fekvő alakkal kapcsolatban nem látszik megalapozottnak a Tudor által használt "ellenség" terminológia. Az alak(ok) számos esetben mezítelen(ek) vagy egyszerű tunikát visel(nek) és mindig fegyvertelen(ek), kiszolgáltatott(ak).

25 Amennyiben tényleg ellenségről lenne szó, valószínűleg kevésbé kiszolgáltatottnak, védekezőnek ábrázolnák ezeket az "ellenségeket", márcsak azért is, hogy ezáltal a győzelem tényét felnagyítanák.

26 A kiszolgáltatott alakokról csak egy dolog mondható el az ikonográfia alapján, hogy embe23 OCHSENSCHLAGER 1971, 64.; ELIADE 1958, 239. Általában mezőgazdasággal foglalkozó népességre jellemző az Anyaistennő mindenek feletti tisztelete. A lovasok esetleges előtérbe kerülése a tisztelők társadalmi rétegének változására utalhat. 24 A kultusztáblák ikonográfiái fejlődésének sorában a TUDOR 1976, 94. által meghatározott csoportosítás nem bizonyul helytállónak. Véleménye szerint az egy lovast ábrázoló táblák (A csoport) alkotják a régibb emlékeket, melyek a 2. század első felében készültek. A kivitelezésnél használt technikák azonban arra mutatnak, hogy az A csoport emlékeinek nagy része a 3. század első évtizedeire datálható, azaz az egy lovast és a két lovast (B csoport) ábrázoló táblák egymással párhuzamosan készültek a 3. század első negyedében. OPPERMANN 1981, 51925 TUDOR 1976, 120. 26 Victoria szerepeltetése némely ábrázoláson nem tekinthető a hadi győzelem jelének. Egyrészt, mint TUDOR 1976, 123. megjegyzi, mellékalakkénti szerepe nem jelentős, inkább a kor divatjának tudható be, másrészt a győzelem szimbóluma egyszerűen jelezheti a földön fekvő alakok legyőzését is és nem a Győzelmet. 353