Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

4.2. Fúvócső (56-57. kép) Feketére elszíneződött kúp alakú tárgy közepén kiszélesedő furattal az olvasztásnál használt fúvócső (57. kép). A kis tárgy pontosan olyan lehetett, mint a bronzkorban igen elterjedt agyag fúvócsövek (tondüse). A bronzkori gyulavarsándi kultúrából származó Túrkeve-Terehalomról való lelet alakra és méretre is megegyezik vele. A bronzkori fúvócső 8 cm, a komárnói 7,5 cm hosszú faragvány.

22 Hasonló fúvócsöveket a rómaiak is használtak, ezt egy aquileiai sírkövön látható fújtató ábrázolás bizonyítja (56. kép). Az őskori párhuzamok között csontból készült fúvócső ismeretlen, pedig az alacsonyabb hőfokon olvadó anyagoknál a fúvócső készülhetett csontból is. A római iparban, művészetben különösen gyakran alkalmazott anyagoknak - az ónnak 230 C és az ólomnak 320 C° - jóval alacsonyabb az olvadási foka. Míg az őskorban használt fémek közül a legalacsonyabbnak az ezüstnek is megközelíti az 1000 C-t az olvadási hőfoka. 22 Bronzezeit 1992, 199. Köszönöm Marton Erzsébetnek a segftséget, hogy bronzkori analógiákra felhívta figyelmemet. 184