Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Számadó Emese: Brigetio kutatástörténete

zeték valószínűleg itt ágazott ketté, az egyik ág a katonavárosba szállította a vizet, a másik pedig pilléreken a magasban vezette a castrumba. Az elágazásnál egy 10 x 4 öl nagyságú épület alapfalait termelték ki a kőfejtők, valamint több mázsa ólom (a vízvezeték csövei) is előkerült, némelyiken az építő legio bélyegzőjével. A kövek valószínűleg az itt lévő víztároló alapfalai lehettek."

25 (7. kép) A topográfiai megfigyeléseket a tudományos igényű, többé kevésbé rendszeres ásatások egészítették ki. Az első feltárások a Duna túlsó partján lévő ellenerődben, római nevén Celamantiában kezdődtek. A Komáromi Jókai Közművelődési és Múzeumi Egylet, valamint a Műemlékek Országos Bizottsága támogatásával Tóth Kurucz János vezette az ásatásokat 1906-12-ig. Eredményeit az éves egyleti jelentésekben közölte.

26 A további ásatásokra 1932-ben, 195557-ben került sor. A dunai vízi erőmű építésével összefüggésben pedig 1978-tól a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetének munkatársai, Klara Kuzmova és Jan Reuter végzik az ásatásokat. A kutatások megállapították, hogy a rómaiak először egy palánktábort építettek itt a II. sz. 70-es éveiben. A kettős árokrendszerrel és földsáncokkal védett tábor belsejében vályogtéglából építkeztek. Az első tábor a markomann háborúk során pusztult el és a háború befejezése után rögtön egy kőtábort építettek a helyére. A szabályos négyzet alaprajzú, 172 x 172 m oldalhosszúságú, lekerekített sarkú tábort mintegy 20 torony: oldal-, sarok és kettős kaputornyok erősítették, valamint kettő - öt árokkal védték. A III. sz. közepén erősen megrongálódott erődítményt felújították, s csak az V. sz. közepén néptelenedett el.

27 A Duna innenső partján az 1920-as években indultak meg az ásatások a táborban és közvetlen környékén, Paulovics István vezetésével. Eredményeit a Laurae Aquincenses II. kötetében publikálta.

28 Az 1940-es években, főleg az Olajgyár területén folyó földmunkák miatt Radnóti Aladár és Barkóczi László ásatott Brigetioban. Radnóti nem publikálta itteni munkáját, Barkóczi ellenben teljes képet adott Brigetio című monográfiájában az addigi régészeti és topográfiai kutatásokról.

29 Az 1960-as évektől főleg Bíró Endre végzett leletmentéseket a canabeaban és egy alkalommal a polgárvárosban is. Az 1980-as évek végétől pedig csatornázási és egyéb földmunkák miatt Petényi Sándor és Cseh Julianna kutattak a területen. Paulovics első ízben 1927-ben ásatott a tábornak a Bécs-Budapest országúttól (a tábort kettészelő via principalis azaz a limesút nyomvonalán halad) délre 2

5 GYULAI 1885, 332-335.; GYULAI 1886, 347-350. 26 TÓTH-KURUCZ 1907, 42-56.; TÓTH-KURUCZ 1908, 44-55.; TÓTH-KURUCZ 1909, 90-94.; TÓTHKURUCZ 1910. és 1912. 27 BARKÓCZI 1951, 17. 28 PAULOVICS 1941, 144. 29 BARKÓCZI 1951, 17. 154