Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Számadó Emese: Brigetio kutatástörténete

Brigetio kutatástörténete Számadó Emese (Klapka György Múzeum, Komárom) A pannóniai limes északi, középső szakaszán fekvő Brigetiot már az ókori szerzők és az itinerariumok is említették.

1 A valószínűleg a III-IV. sz. folyamán keletkezett Itinerarium Antonini az Aquincum-Arrabona (Óbuda-Győr) közti limesút egyik fontos állomásaként, valamint a dél felé, Gorsiumon (Tác) át Sopianaeba (Pécs) vezető út kiindulásaként tartja számon.

2 Ez az utóbbi út a porta decumanától (a tábor déli, a hátországfelé néző kapuja) indult ki és néhányszáz méterrel délebbre kettéágazott: a másik ága a Tabula Peutingerianában is említett, Tatán át Aquincumba haladó átlós irányú út volt.

3 A középkorban Bonfinitől, Mátyás király történetírójától olvashatunk a Duna partján még látható római romokról, valamint arról, hogy a király utasítására az itt talált faragott köveket az Öregvár (ma: Észak-Komáromban) erődítési munkálataihoz használták fel.

4 Egy, a XIX. sz. végén lejegyzett néprege érdekes játékot tulajdonít Mátyás tatai udvarának. E játék résztvevői Tatán egy aranyozott fakacsát tettek a rómaiak által épített, a tatai források vizét Brigetioba szállító mintegy 20 km hosszú vízvezetékbe, majd Szőnybé lovagoltak és az volt a győztes, aki elsőként emelte ki a kacsát. E leírás azt sugallja számunkra, hogy a vízvezeték még Mátyás idején is működött.

5 A tatai vár ásatásakor, az 1960-as években, XV. sz-i rétegből terrakotta szobortöredékek, mécsesek és egyéb római tárgyak jöttek elő, melyek talán a humanista, és így az ókori értékeket tiszteletben tartó király Brigetioból származó antik gyűjteményének maradványai lehettek.

6 A Brigetioban talált faragott köveket a későbbi évszázadokban is felhasználták építőanyagként. Adataink vannak arra, hogy a XVIII. sz-ban emelt szőnyi katolikus templom

7 és magtár felépítéséhez, valamint a Szent András templom (É-Kom.) újjáépítéséhez is innen vittek köveket.

8 1 LIMES 1976, 33. 2 MÓCSY-SZILÁGYI 1990, 121. 3 BARKÓCZI 1951, 17. Ezúton szeretném megköszönni Barkóczi Lászlónak, hogy észrevételeivel segítette munkámat. 4 RÓMER 1862, 49. 5 KECSKÉS 1984, 49. 6 SZATMÁRI 1979, 147.; valamint Bíró Endre szóbeli közlése, akinek ezúton szeretném megköszönni a segítségét. 7 RÓMER I860, 29. 8 RÓMER 1862, 48-49. 149