Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Keresztury Dezsővel beszélget Kelevéz Ágnes: Babits kéziratos hagyatékának utóélete

Ilonka meg is írta ezt egy szép novellában: Nem vagy igazi! Szegény Mihály, amikor ez történt, elég beteg volt, neki hosszú időn keresztül előbb a szívével, az izületeivel volt baj, aztán pedig jött a rák. Ami rettentő odafigyelést,, önfeláldozást, ápolást igényelt, s ez eléggé felőrölte Ilonka idegeit. Másrészt a gyerek nevelésével Babits nem nagyon tudott törődni, különben sem volt kisgyermekek nevelője, ő fölnőtt, komoly fiatalemberekkel tudott foglalkozni, kiváló tanítványai is lettek: Szabó Lőrincnek a lázadó és mégis engedelmeskedő magatartása gyönyörűen jelenik meg a Babitscsal kapcsolatos versekben. De a kisgyerekekhez nem értett. Ilonka pedig - ha lehet azt mondani antizseni volt a gyermeknevelésben. így aztán a kis Ildikó nagyon rosszul nevelt gyerek lett, olyan aki megszokta azt, hogy mindent megkap az életben, s ha hiányt érzett valamiben, hát megszerezte magának úgy, ahogy tudta. Egyébként nem akarok erről így improvizálva sokat beszélni, kitűnően megírta ezt Lakatos István egy önéletrajzi novellájában, melynek címe: Az özvegy és a lánya. Visszakanyarodva a kéziratok és a lakás történetéhez, arra emlékszem, hogy ebben az új lakásban egyre rosszabb viszonyban lettek egymással. Az Ildikó felnőtt, s érdekelni kezdték a fiúk, abban épp oly válogatatlan volt, mint egyéb dolgaiban, felbukkantak körülötte rendkívül gyanús alakok. Erős ellentétek osztották meg családi életüket, s egy idő múlva Ildikó külön szobába költözött, amit lezárt. Saját kulcsa volt, saját bejárata, nem sokat törődött az anyjával, viszont egyre többet a lakást ellepő mindenféle macskával. Mindketten a macskák szerelmesei lettek. Ez is tulajdonképpen Ilonkával kezdődött, neki volt két csodálatosan szép sziámi macskája, valakitől ajándékba kapta. Ildikó nem volt üyen válogatós, mindenféle macskát összeszedett. Az is előfordult, hogy az Ildikó bezárta a macskáit a szobájába, csak azért, hogy az édesanyja ne játsszon velük, s elment néha egy egész napra, vagy még hosszabb időre is. A macskák éhesek lettek, egymással veszekedtek, üvöltöttek, iszonyú bűz lett. így következett be az, hogy én egyáltalán döntő lépésre szántam el magam. KÁ.: Keresztury Dezső ekkor már a Babits kuratórium elnöke volt? K.D.: Igen. Amikor láttuk Basch Lóránttal, hogy Mihály halála után nincs igazán gazdája ezeknek a dolgoknak, akkor Basch kezdeményezésére létrejött a Babits kuratórium, amelynek én lettem az elnöke, miután Illyés Gyula, aki harmadik tagja lett a kuratóriumnak, az elnökséget, a vele járó teendők miatt nem vállalta. Tehát így lett jogcímem, hogy beleavatkozzak a dolgokba. Ilonka engem elfogadott, jó barátságban voltunk, sokat segítettem neki, lelkileg is: néha szinte kezelésre szorult, s én úgy jártam hozzá, mintha az ideggyógyásza is lennék. Mikor Babits meghalt, Ilonka elhatározta, hogy megírja Mihály életrajzát, s elkezdett foglalkozni a kéziratokkal. Ennek következtéban iszonyatos rendetlenség támadt, hiszen akkor már olyan állapotban volt, hogy amit egyik nap elhatározott, azt másnapra elfelejtette, és csak a rendetlenség nőtt megállíthatatlanul. Ekkor bíztuk meg, Basch Lóránttal egyetértésben a fiatal és tehetséges Lakatos Istvánt, hogy " tessék ottan egy kis rendet csinálni". Egy kis idő múlva jön hozzám Lakatos István, és mondja: ez lehetetlen: nem tud rendet csinálni, ő megpróbálja, elkezdi rendezni a kéziratokat, de ha ő elmegy estefelé, Ilonka biztos nekiáll és ujrarendetlenkedi az egészet. Ez sziszifuszi munka, ennek így semmi értelme sincs! - Abba is hagyta, a kéziratok történetének ez a része ezzel lezáródott. A helyzet ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy Ilonkáék nagyon rossz anyagi körülmények között éltek. Ildikó alkalmatlan volt minden komolyabb foglalkozásra. Azon tűnődtünk, hogyan tudnánk Ilonkának egy kis megélhetést biztosítani, végül szereztem neki egy állást a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban. De hamarosan kiderült, hogy nem lehet őt alkalmazni semmire, s a könyvtár elbocsájtotta. Szegénységben, koszban, piszokban, ren8