Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Fűrészné Molnár Anikó: A dorogi bányamunkásság lakáshelyzetének alakulása a XX. század első felében

Szászvári, illetve a MÁK bányái.

5 A szénkonjunktúra mind több és több bányász felvételét tette szükségessé. A bányatelep állandó fejlődését a háború sem akasztotta meg. 1919 áprilisában a bányákat kerületekre osztották fel. Dorog bányakerületi központ lett. 1919 decemberében pedig megszületett a régóta óhajtott határozat, kimondta Dorog nagyközséggé alakulását. Ezt a döntést indokolta a háború alatt folyt nagymérvű építkezés és a lakosság számának növekedése, amely erre az időre 3373 főre emelkedett.

6

1923-ra pedig a község lakóinak száma elérte az 5500-at.

7 A termelés a háború végére visszaesett. 1919-ben az 1916. évi szénmennyiségnek már csak 64 %-át szállította a medence.

8

1920 után újabb szénkonjunktúra kezdődött. A bányatársulatok óriási nyereséggel dolgoztak, új építkezésekbe kezdtek, újabb bányákat nyitottak és csakhamar munkaerőhiány keletkezett. Mivel a rossz munkabérviszonyok miatt ekkor már megindult a külföldre való vándorlás, 1920-22 között a munkások szabad költözködési jogát korlátozó rendelet jelent meg, amely kimondta, hogy a munkás csak más telepre való költözés esetén hagyhatja el munkahelyét.

9 1923-24-ben véget ért a szénkonjunktúra. Ismét nehezen tudták a kitermelt szenet értékesíteni, a hazai szén árát le kellett szállítani. Ezt a termelési költségek csökkentésével igyekeztek behozni, amit viszont főképp a bérek leszorításával és a munkások egy részének elbocsátásával, szabadnapok bevezetésével értek el. 1924-ben 3706-ról 3107-re csökkentették a dorogi bányászok létszámat. Még a mérnökök elhelyezése is nehézségekkel járt, olyan nagy volt a felesleg, hogy egyes üzemekben altiszti minőségben alkalmaztak egy-egy mérnököt.

10 A szénkereslet pangásának időszakát azonban a termelési statisztika

11 szerint minden megrázkódtatás nélkül vészelte át a medence. A szénkartellen belül éppen a szénterület két nagy vállalkozójának: a Salgó-nak és a MÁK-nak volt vezető szerepe, így érthető, hogy a válság Dorogot kevésbé érintette. 1925-ben a Salgó (az Esztergom -Szászvári Rt. bekebelezésével) tőkével is erősödött, így további fejlesztésekre is nyüt lehetősége. A fejlesztés kétirányú volt: egyrészt felszámolták a kevésbé gazdaságos üzemrészeket, másrészt újranyitották, modernizálták a termelékenyeket. De új üzemegységeket is létrehoztak, így többek között új osztályozók épültek, bővítették a mészművet, a villamos centrálét, karbidgyárat építettek és megkezdték a brikettgyártást. Egyre jelentősebb gyáripari centrum alakult ki. A fejlesztések növelték a medence bányáinak termelékenységét, de ez a munkásokat kevésbé lelkesítette, mivel a gépesítés növelése számukra általában a munkalehetőségek szűkülését jelentette. 1929-ben, a gazdasági világválság kitörésével a medence széntermelése 1930-ban 87,9 %-ra, 1931 -ben 84,9 %-ra csökkent és az 1932. évi kisebb fellendülés után is csak 1934-ben érte el az 1929-ben termelt mennyiséget.

12 A Salgó a szénmedencéből 193l-re mintegy 800 bányamunkást bocsátott el, ** vagyonát viszont tovább növelte. A munkások megint csak heti 3 -4 napot dolgoztak és munkabéreiket mindenféle címen, nyíltan vagy burkoltan csökkentették. Abánya jelentései 1936-tól már újra a gazdasági konjunktúra növekedéséről számoltak be. A H. világháborús készülődés lendületet adott a termelésnek. A nyomasztó munkanélküliség megszűnt, a foglalkoztatott munkások száma 1936-tól újra emelkedett. Az 193640 közötti felvétel meghaladta a 3000 főt.

14 A termelést hátrányosan befolyásolta, hogy a katonai behívások éppen a leggyakorlottabb munkásokat érintette. Egyre nehezebbé vált az erőszakolt termeléshez a szükséges létszám biztosítása. A bányászoknak ismét megtiltotta munkahelyük elhagyását, indokolt esetben is legfeljebb más bányáknál vállalhattak munkát. A munkaerőhiány csökkentésére a visszacsatolt területekről katonai szolgálatra 76