Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Botka Ferenc: Bevezető a Babits-tanulmányokhoz
BEVEZETŐ A BABITS-TANULMÁNYOKHOZ Botka Ferenc (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest) 1991 -ben kettős évfordulóhoz érkeztünk. Nemcsak Babits Mihály halálának ötven éves távlata ad alkalmat a megemlékezésekre, hanem az is, hogy kerek harminc éve, 1961 -ben nyílt meg emlékházként a költő esztergomi otthona. Amikor ezév tavaszán az esztergomi múzeumok és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai az évfordulók megünneplésének formáit fontolgatták, úgy döntöttek, hogy a felújított emlékház megnyitását kisebb tanácskozással kötik egybe. Ám ennek napirendjén - a szokásostól eltérően - nem a költői életmű általános kérdéseit tűzik napirendre, hanem annak a múzeumokhoz és közgyűjteményekhez kötődő munkának a vizsgálatát, amely Babits Mihály írásainak, művészetének füológiai feltárását végzi, s amely a szorosan vett szöveggondozáson túlmenően a költő kultuszának a kialakításában is számottevő szerepet vállal. Talán szerénytelennek tetszhet ez az elgondolás, hiszen ezúttal - május 18 -án, az esztergomi szabadidő központban megtartott konferencián - az irodalomtörténészek és muzeológusok látszólag csupán saját munkájukról beszéltek. Bár úgy hisszük, nem szükséges magyarázkodni vagy mentegetőzni, hiszen nyüvánvaló, hogy ez a "saját" munka - egyben Babits Mihály életművének legönzetlenebb szolgálatát jelenti. Amelyről nemcsak azért volt hasznos eszmét cserélni, mert eddigi teljesítményei méltóvá tették erre, hanem azért is, mert az így készült számvetés újabb, a költő kultuszát még eredményesebben szolgáló kezdeményezéseket szülhet. A tanácskozás, amely tehát azt vizsgálta: hogyan sáfárkodtunk a babitsi örökséggel, hogyan gondoztuk e hagyatékot, Keresztury Dezső vallomásaival nyílt. Irodalmunk, irodalomtörténet írásunk doyenje először foglalta össze ilyen teljességgel azt a fáradhatatlan gyűjtő- és szervező munkát, amely a költő kéziratainak és egyéb tárgyi emlékeinek a megmentésére irányult, s amely megteremtette a múzeológiai és füológiai feldolgozás előfeltételeit. Az előadások egyik része a babitsi szövegek gondozásának a kérdéskörét tekintette át: a még a harmincas években megjelent tízkötetes életmű sorozattól a Török Sophie /19467, majdKereszturyDezső/1959/,SzauderJózsef/1961/,Belia György/1977-1980/és Téglás János nevéhez fűződő közreadásokon át a három évvel ezelőtt megindult akadémiai kritikai kiadás előmunkálataiig. A tanácskozás második tömbje az esztergomi ház történetéhez kapcsolódott. Az elhangzottak összefoglalták mindazt, amit a ház megvételéről, berendezéséről és arról a szerepről tudunk, amit az Babits költészetében és magánéletében játszott. Kiadványunk - anyagi okok miatt - sajnos csak ízelítőt tud adni erről az "esztergomi disputáról". Első részéből kimaradt Láng József adatokkal alaposan megtűzdelt előadása a kritikai kiadás bibliográfiai, kézirattári és füológiai előkészületeiről; felvillantva egy olyan vállalkozás körvonalait, amely felhasználta huszadik századi költőink: József Attila /1952-/, Ady Endre /1955-/, Juhász Gyula /1963-/, Tóth Árpád /1964-/ eddigi kritikai kiadásainak a tanulságait, s amely a maga komplex szemléletével talán egyfajta új modellé is válhat. -És sajnos nélkülöznünk kellett - az előadások második csoportjából -Nagyfalusi Tibor írását is, amely viszont a Babits-ház utóéletét tekintette át: a költő halálától az emlékház megnyitásáig, s amely a szerző legfrissebb kutatási eredményeit közreadva izgalmakban bővelkedő képet festett a ház háború alatti és utáni éveiről. 5
