Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Történelem - Fülöp Éva Mária: A Tata-gesztesi Esterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében I.

Eszterházy József részt vett az 1716-ban Velencével szövetségben megindított törökéi lenes háborúban, így az 1716. évi győztes péterváradi ütközetben is. Méltóságaiban is tovább gyarapodott: 1723-ban főudvarmester, 1724-ben a hétszemélyes tábla elnöke, 1725-ben a két évvel korábban létrehozott Helytartótanács tanácsosa lett.

1 ° A tatai uradalmat 1727-ben vásárolta meg: ez a dominium egyre gyarapodó birtokai között kiemelkedő helyet foglalt el, itt épült ki uradalmi irányításának központja, itt volt az uradalmi tisztségviselők hierarchiájában élen álló praef ectus lakhelye.

1 * Bár az 1728/29. évi országgyűlésen képviselt álláspontja miatt /ellenállt az udvar szándékának a paraszttelket bíró nemesek megadóztatása tárgyában, s ellenezte, hogy az esküminták megfogalmazásánál figyelembe vegyék a protestáns rendek kérését. Eszterházy József rövid időre háttérbe szorult, sőt, katonai fizetésétől és helytartótanácsosi hivatalától is megfosztották,

12 már 1730-ban visszatérhetett az udvarba. 1733 és 1741 között a horvát-szlavón-dalmát báni méltóságot viselte, 1741-ben országbíróvá emelkedett. Az újabb rangok, s az ezek biztosította jövedelmek, valamint meglévő birtokainak gazdasági ereje újabb jószágok megszerzését tették lehetővé számára. A Győr vármegyei Gyomoré,

13 Táp, Ménfő és Mezőörs mellett 1734-ben a Kőrös vármegyei szlányai, 1735-ben a razinyai uradalmat,

14 majd 1738-ban Kethely községet és Makk pusztát vásárolta meg. Az előbbi községeket a gesztesi, a két utóbbi helységet a tatai dominiumhoz csatolták.

1 ' Eszterházy Józsefnek a "nagypolitikában" tanúsított magatartása megegyezik az uradalmai irányításában követett elveivel. Különösen nehéz volt jószágaiban a protestáns jobbágyok helyzete: már 1711 -ben elrendelte, hogy a protestáns lelkészek és iskolamesterek hagyják el a községeket.

16 Mint 1747-ben megfogalmazta: "Jobbágyimra és jószágimban lévő Lakosokra az Istentől, és a Természettül, úgy a vüág Törvényétül reám ruházott Atyáskodó gondviselése nékem Incumbálván, hogy tudniaülik amennyire tőlem kitelhet, az Isteni Szolgálatnak, s abban való Tanításnak, Lelkek üdvösségének, és az Anya Szent Egyháznak előmozdítója legyek, és ezeknek minden alkalmatosságot szerezzek és nyújtsak." 17

A tatai plébánia anyakönyveiben /amelyek 1724-től kezdődnek/ az első oldalakon megtalálhatók Körmöczy István "Tatai Mester és trombitás és orgonista", valamint Vörös Ferenc "tatai mester" bejegyzései, s feljegyzéseik a szemtanú hitelességével rögzítik a templomok elvételét a protestánsoktól, valamint sok esetben az egész község kiűzését is: "Anno 1745 esztendőben hajtották Ki azBajiLevitátazKössigiveledgyütt."

1

** Mindehhez az adott alapot, hogy, bár az 1687-ben életbelépett 1681. évi 25. és 26. törvénycikkek a földesurak jogainak fenntartásával megerősítették az 1608. évi, szabad vallásgyakorlást biztosító törvényt, de az uradalom községei nem lévén becikkelyezett helyek, itt szabad vallásgyakorlat abban az esetben állott volna fenn, ha ezzel már 1681 -ben is rendelkeztek volna.

19 Az uradalomban nemcsak Bajról, de Környéről is elűzték a vallásukhoz ragaszkodó jobbágyokat, 1746-ban. A templomok közül 1743-ban a kethelyi lutheránus, 1744-ben a szendi, 1746-ban a környei és a kocsi református, az igmándi, oroszlányi, 1747-ben a császári templom elvétele történt meg. A tatai kálvinisták templomát 1754-ben, már if j abb Eszterházy József idejében rombolták le és űzték el a híveket prédikátorukkal, végül, 1763-ban Szomód zárta a sort.

20 Élete utolsó éveiben Eszterházy József még részt vett az 1744/45-ös porosz-osztrák háborúban -1741 -ben tábornagy lett, a dunántúli részek főparancsnoka. Testvére, Ferenc a tiszáninneni nemesi felkelő csapatokat vezette.

21 Kétségtelen, hogy Eszterházy József hatalmas, több országrészre, ill. vármegyére kiterjedő birtokain az 1720/40-es években jelentős gazdasági-társadalmi fejlődés ment végbe. Agazdasági erő növelésére a század első felében még nem a gazdasági újítások, a termelést intenzívebbé tevő módszerek bevezetése adott lehetőséget, hanem a birtokos fennhatósága 54