Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban
s itt a Tapsony melletti Eszterházy birtokon tiszttartóskodott Abday édesapja is. Ez - egy régebbi ismeretség - magyarázhatja, hogy a színigazgató ilyen bizalmas családi eseményhez hívta tanúnak. Hilótzky tanúskodása mindenképp szorosabb kapcsolatra utal. Ez egyben mutatja Abday színtársulatának, s a magyar színészetnek egyre nagyobb megbecsülését, amit az előadások látogatottsága is igazol. Abday színtársulatával került kapcsolatba, vált közönségből színjátszóvá az 1809-ben Esztergomban született Boháry András, akit rövid gimnáziumi tanulmányok után csizma diainasnak adtak. Anyja halála után csekély örökségét felhasználva 1836-ban beállt Abdayhoz. 39 A színtársulatok és a színészek társadalmi kapcsolatai közönségszervező erőként hatottak. A közönség színházbajárási szokásai keveset változtak a század első felében. A téli időszakban az előadásokat 6, majd koratavasszal fél hét, tavasszal hét órakor kezdték. Azelső színlapok 1822-ből maradtakfenn. 40 ANagy-Hetényi színtársulatakaszárnyában tartott előadásain az I., H., lu. helyre 30,20 és 12 krajcárért árulták a jegyeket. A Fekete Sasban tartott előadásokról nem maradt színlapunk. A Magyar Királyban a 200 ülőhelyet az évek során különbözőképpen különítették el. 1834/35-ben Abday csak első, második helyet tart fenn. Ahogy népszerűsége nőtt, az úri közönség érdelkődése a társulata felé fordult, ezért 1836-ban már zárt szék, I., H., HI. hely várta a nézőket. A zártszék 1 Ft, az első hely 50 krajcár, a ÜL hely 15 krajcár. A helyárakat is jelentősen emelte az 1834/35. évihez képest, amikor az első helyért még csak 20, a második helyért 8 krajcárt kért. Ez a változás arra mutat, hogy Abday pártfogói a város előkelő és módos rétegeibőlkerültekki, akik igényeltékazülőhelyekelkülönítését.seztmeg is tudták fizetni. Bács Károly 1847-ben páholyt is kialakított, de csak 50 krajcárt kért egy páholyjegyért, amely csak 10 krajcárral volt több az első hely áránál. A színtársulatok állandó közönségüket a bérletezés útján kívánták biztosítani. A ránk maradt színlapok arról 41 tanúskodnak, hogy Baky Gábor (1835) kivételével valamennyi színtársulatnak sikerült egy vagy több bérletsorozatot eladnia. Legtöbb színlapunk Abday Sándor előadásairól maradt fenn. Az 1834/35-ös évadban 7 hónapot töltött a városban októbertől áprilisig, s az utolsó fennmaradt színlapja február 25-ről már a 4. bérletsorozat végénél tartott. Az 18 36-os évad során két bérletet nyitott. A bérletek 12 előadásra szóltak. Zártszék és első hely 6 Ft 15 krajcárba került. A zártszékek elfoglalásáról a bérletesek általában 12 óráig rendelkezhettek a színházteremben, délután pedig a kasszánál. A bérleteket is a pénztárban vásárolhatták meg az érdeklődők, ugyanis arra nincsenek adataink a század első feléből, hogy pártolásképpen bérletgyűjtést rendeztek volna a város polgárai. Fontos közönségszervező szerep jutott a színlapoknak. Ezek az előadások címén, műfajának megjelölésén, a játszó személyek nevén, az előadások helyén és időpontján kívül egyéb olvasnivalót is kínáltak. Tudatták a helyárakat, bérlethirdetéseket, és telente azt is, hogy a terem fűtve lesz. Felhívták a figyelmet az új tagokra, tudósítottak az új darabok előkészületeiről. A színlapokról tudjuk, hogy Abday társulata sorshúzást is rendezett 1836-ban, amikor Abdayné és Munkácsyné kézimunkáit sorsolták ki. Ugyancsak egy 1836-os színlapon olvashatjuk, hogy Traurig Ferenc helybéli "képíró" készítette a Glorioso díszleteit és "V. Ferdinánd királyunk híven eltalált emberi nagyságú alakjával a Nemes Megyés Város czímerével ékesítettkét emlékoszloppal fényt átlövellő/Transzparent/ ..." 42 A társulatok beköszöntő és búcsúsorait is tartalmazták az első, illetve az utolsó színlapok. A jutalmazandók is a színlapokon kérték a közönség pártfogását. 1822-ben Körösi Ferenc, a későbbi színigazgató így esedezett: 38
